Ki ellenőrzi az ellenőröket? II.

Ki segít a segítőn? 

Egy hete bejelentést tettem az etikai bizottsághoz. Másnap hozzászólás érkezett, melyben tudatták velem, hogy informálták őket, és nem lesz itt semmiféle vizsgálat!

posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net                              Uray & Uray

Ki ellenőrzi az ellenőröket? II.

Sok mindent olvashattunk blogunkon. Számtalan levél, hozzászólás érkezett, különböző stílusban, hőfokban... Mindegyik az elkeseredés, a jogos felháborodás, és a remény hangján szólalt meg. Feltártuk a szakmai, etikai, morális, munkajogi, pénzügyi visszaéléseket, a legsúlyosabbakat is, ami tudomásunkra jutott... Sokan azt mondják, ez még csak a jéghegy csúcsa! 

Olyan indulatokat váltott ki mindez, ami minket is meglepett. Szükséges rossz volt azonban az is, hogy megismerjük a kollegák eddig leplezett indulatait, valós motivációit. Ennek a lelkületnek nincs helye a segítő szakmában, még akkor sem, ha – elmondásuk szerint – ők vannak többen! Bár én ebben nem hiszek. Hiszem, hogy korrekt vezetés mellett, példamutatással, meg lehet nyerni az embereket a jóra.

Rengeteg támadás ért bennünket a hibák feltárása miatt, a cinikus humortól, a fenyegetésen át, a sötét erőkig, minden általuk ismert eszközt felvonultattak...

Hiányzik eszköztárukból a lényeglátás, a megértés, az érdeklődés, a változtatás képessége, a hibák belátása, feltárása, a tények felvonultatása éppúgy, mint a tagadás, az érvelés, a meggyőzés, a kritika, a vitatkozás tudománya... – mindaz, amivel a magyar ember előbbre szokott jutni. 

Valami viszont nem érkezett meg. Pedig titkon vártuk és reméltük... hátha egy, csak egy halvány kicsi cáfolat érkezik! De nem jött egyetlen egy sem ...

Mi lettünk volna a legboldogabbak, ha a leírtak, hamis vádaskodások lennének. Ha az ellenőrzések kapcsán kiderült volna, hogy a kollegák csak hallucináltak, amikor 66 helyett 106 nyaralót láttak... De nem. A munkatársak, a lakók nem hallucináltak! Az ellenőrök viszont illuzionistáknak képzeli magukat... Látják a hibát, tudják mi az igazság, mégis mást láttatnak. Minden alkalommal, minden területen.

Mi azért várunk, türelmesen, és kíváncsian. Eddig cáfolatra várva, ami mára okafogyottá vált, hiszen hallgatásuk éppúgy igazolta állításainkat, mint hazug rágalmazásaik.

Amit mégsem értek, a felelős döntéshozók mire várnak? Még több tragédiára?

posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net                              Uray & Uray

Cáfolatra várva...

Sok mindent olvashattunk blogunkon. Számtalan levél, hozzászólás érkezett, különböző stílusban, hőfokban... Mindegyik az elkeseredés, a jogos felháborodás, és a remény hangján szólalt meg. Feltártuk a szakmai, etikai, morális, munkajogi, pénzügyi visszaéléseket, a legsúlyosabbakat is, ami tudomásunkra jutott... Sokan azt mondják, ez még csak a jéghegy csúcsa! 

Olyan indulatokat váltott ki mindez, ami minket is meglepett. Szükséges rossz volt azonban az is, hogy megismerjük a kollegák eddig leplezett indulatait, valós motivációit. Ennek a lelkületnek nincs helye a segítő szakmában, még akkor sem, ha – elmondásuk szerint – ők vannak többen! Bár én ebben nem hiszek. Hiszem, hogy korrekt vezetés mellett, példamutatással, meg lehet nyerni az embereket a jóra.

Rengeteg támadás ért bennünket a hibák feltárása miatt, a cinikus humortól, a fenyegetésen át, a sötét erőkig, minden általuk ismert eszközt felvonultattak...

Hiányzik eszköztárukból a lényeglátás, a megértés, az érdeklődés, a kérdésfelvetés, a változtatás képessége, a hibák belátása, feltárása, a tények felvonultatása éppúgy, mint a tagadás, az érvelés, a meggyőzés, a kritika, a vitatkozás tudománya... – mindaz, amivel a magyar ember előbbre szokott jutni. 

Valami viszont nem érkezett meg. Pedig titkon vártuk és reméltük... hátha egy, csak egy halvány kicsi cáfolat érkezik! De nem jött egyetlen egy sem ...

Mi lettünk volna a legboldogabbak, ha a leírtak, hamis vádaskodások lennének. Ha az ellenőrzések kapcsán kiderült volna, hogy a kollegák csak hallucináltak, amikor 66 helyett 106 nyaralót láttak... De nem. A munkatársak, a lakók nem hallucináltak! Az ellenőrök viszont illuzionistáknak képzeli magukat... Látják a hibát, tudják mi az igazság, mégis mást láttatnak. Minden alkalommal, minden területen.

Mi azért várunk, türelmesen, és kíváncsian. Eddig cáfolatra várva, ami mára okafogyottá vált, hiszen hallgatásuk éppúgy igazolta állításainkat, mint hazug rágalmazásaik.

Amit mégsem értek, a felelős döntéshozók mire várnak? Még több tragédiára?

posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net                              Uray & Uray

Mi marad nekünk...

A barátnőm (Dózsáné Mihálka Erzsébet) szokta mondani: „Három dolgot nem vehetnek el tőlem:

• Az igazságérzetemet,
• A méltóságomat,
• A becsületemet.”

Szívemből, lelkemből szólt. Tanuljuk meg tőle!

posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net                              Uray & Uray

Politaktika

Azt láttuk, hogy amikor a politika beleszólt, nem kellett volna! Amikor pedig nem szól bele, bele kellene szólnia!

Mindezek ellenére hiszem, hogy nem a politikával van a baj, hanem a rossz politikával. Rossz politikát pedig, rossz politikusok mívelnek. De nem kell ennek így lennie!

Minden tiszteletem azoké, akik belátják hibájukat és levonják a konzekvenciákat! 

posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net                              Uray & Uray

Amikor a politika nem szól bele

Mi történik, amikor a politika nem szól bele?

Amikor egy intézmény működését politikai és nem szakmai szempontok határozzák meg, működésképtelenné válhat. Sőt, eltévesztheti az irányt nem csak az intézmény, hanem a politika is. Ahogyan ez az intézetünkben is történt. Elfelejtik a lényeget! Nem a betegek vannak az intézményért és a politikáért, hanem az intézmény, és a politikusok vannak a betegekért!
Botrány, botrány hátán, de a felelősök mind a helyén maradtak. Eddig is vétett a politika, de már régen nem csak a mulasztás bűnéről van szó... Ki vállalja a politikai felelősséget ezért?

Mi történik akkor, ha immár tíz éve, a folyamatos jelzéseket a politika félresöpri? Sőt, a jelző munkatársakat megbüntetteti! Megmondom, mi történik. Az, amit itt a blog hasábjain olvashatnak...

Meddig kíván még kárt okozni a politika, mert nem szól bele?

posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net                              Uray & Uray

Amikor a politika beleszól

Amikor a politika beleszól, előfordulhat, hogy – ............................... -, nem megfelelő emberek kerülnek nem megfelelő helyre, pozícióba.

Ha okosak lennének, belátnák, hogy nem értenek hozzá, ezért olyan emberekkel vennék körbe magukat, akik értenek ahhoz, amit csinálni kellene.

Ha nem ez történik – ...................................... -, akkor a hozzá nem értő vezető, saját magához hasonlóan, hozzá nem értő vezetőkkel veszi körbe magát, legalábbis felső vezetői szinten. Így bármihez nyúlnak mindenütt hibát hibára halmoznak, szabálytalanságot másik szabálytalansággal fedik el. Így válnak a hozzá nem értő vezetők teljesen alkalmatlanokká. Ez miért jó nekik? Nem jó, de azt hiszik, mert így tanulták, így tudnak működni: fölfele bólogatunk, lefele osztunk... Egy vezető, aki nem ért a munkájához, az nem fog képviselni senkit, és semmit, nem fog követelőzni, s ami a legfontosabb nem fog ellenkezni!

Ennek „gyümölcseiről” olvashatunk szerte: morális hanyatlás, erkölcsi válság, visszaélések minden területen, szakmai színvonal visszaesése, rossz bánásmód a betegekkel és a dolgozókkal egyaránt. A szakmai hozzá nem értést terrorral próbálják leplezni, külsős „professzionális„ szakmai, politikai támogatással. Az új ................. gyorsan beletanulnak az intézményi struktúrába: munkakerülés, arrogancia, lekezelés, lenézés, fenyegetés, megfélemlítés, zsarolás... Eredmény: két munkatárs elkeseredésében, a folyamatos megalázások és reménytelenség következtében öngyilkos lesz. Kiváló dolgozók, akiket egyik évben kitüntettek, majd a rá következő évben megzsarolnak fegyelmivel, azért mert kellett a hely, a ................... új kegyeltjének. Értük és a családjukért ki emel szót? Ezzel, hogyan számol el a .............................., s azok, akik ehhez „segítő” kezet nyújtottak?

Tisztelt ..........................., hol a hiba a számításba, kérdezem újra? Ha meghamisított adatokat tárnak a fenntartói ellenőrzés elé, például a nyaraltatások tábori létszámát illetően, úgy, ezért ki a felelős?

Kit von felelősségre a politika, ha már beleszólt? Tíz éve eddig senkit...

posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net                              Uray & Uray

Nevén nevezzük VI.

„Tezsvérem”

Dr. Sz. Erzsébet szakmai vezetőként felettese testvérének, M. Lászlóné főnővérnek, akit ő hozott oda, majd léptetett elő középvezetőnek.

M. Lászlóné Jutkáról köztudott, hogy munkaidőben teának álcázott flakonból alkoholt fogyaszt. A nap végére már gyakran jó hangulatban van, nem csoda hát, hogy időnként nem csak a szája, hanem a keze is eljár. S ha valami, vagy valaki nem tetszik neki, már szalad is a „tezsvéréhez” véleményt kérni! Aztán a Valakinél megcsörren a telefon, s a vonal végén megszólal a Hang: Sz. Erzsébet vagyok... A többit a képzeletükre bízom.
Nekem személy szerint már volt nézeteltérésem Jutkával ily módon, amit meg is beszéltünk. Kértem, ha gondja van az általam elmondottakkal, velem beszélje meg, ne rohanjon a testvéréhez „megoldásért”. Arra is felhívtam a figyelmét, hogy tartsa szem előtt, hogy neki itt a főorvos asszony nem a testvére, hanem a főnöke! Ne éljen vissza a helyzetével!
Mindenki tart a vele való konfliktustól, így hát akármit mond, ráhagyják, mert a főorvosnő haragját senki sem akarja kivívni maga ellen.

M. Lászlóné az a dolgozó, aki neve elhallgatását kérve, közeli hozzátartozói viszonyát szándékosan eltitkolva, több országos médiumnak is próbált hitelt érdemlően nyilatkozni, hogy az intézetben nem történt semmiféle bántalmazás! Hogy, hogy nem, a sajtósokat hozzá küldték fotózni, interjút készíteni....

Igaz, munkája során sok mindent megtesz a betegekért, ennek ellenére - mint láttuk -, a családi hierarchiában, az ő pozíciója is működési zavart okoz az intézményben!

posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net                              Uray & Uray

Működési zavar II.

Protekciós hozzátartozó  

A családi hierarchia az intézményen belül komoly működési zavart okoz. Így van ez akkor is, ha eltekintünk az alkalmasság kérdésétől (személyiségjegyek, szerfüggőség, szakképzetlenség, vagy gyenge színvonal).

Hiszen nem csak az alkalmatlanság okoz nehézségeket. A hierarchiában állandó viszonyulás, mozgás, helyezkedés határozza meg pozíciónkat, hozzáállásunkat, azonosságtudatunkat. Ha egy csoportba, - jelen esetben a foglalkoztatóba - bekerül a főorvos asszony és a főorvos úr lánya, M. Aliz, a csoportdinamika összeomlik. Olyan értékek mentén szerveződik újra, ami teljességgel nélkülözi, azokat a szempontokat, amelyek normál esetben irányt szabhatnak (szakmaiság, tapasztalat, morál, rátermettség).

Nincs jelentősége, hogy az illető alkalmas, vagy nem, mert a viszonyulás csak érdekek mentén zajlik, nevezetesen, mivel tartanak a szüleitől - főleg a főorvos asszonytól -, így mindenki azon „pedálozik”, hogy jóba legyen vele. A klikkesedés, a kirekesztés lesz a fő mozgató erő a csoportban, ami meggátolja a csoport érdemi működését. Ilyen esetben fordulhat elő, hogy - immár nem először - a csoport egy tagja ellen írásos beadványt írnak felsőbb utasításra! Mert a munkavégzés nem értékek, hanem a pozíciók megtartása mentén folyik.

Kedves M. Aliz! Meggyőződésem, ez önnek sem jó hosszú távon. Bár nem önben van a hiba, hanem a többiek abnormális viselkedésében. Mivel nem közelednek őszintén, így soha nem kap értékelhető visszajelzést, ami önismereti, önértékelési gondokat okozhat. Mit kezdhet egy olyan helyzettel, amikor úgy éli meg, hogy a szüleit támadják? Nem tűri, haragot gerjeszt, dühöt táplál, ellenszenvet tartósít. Aki nincs önnel (családjával), ellene van... Megszűnik - még a csoportban korábban gyakorolt - egészséges kritika és kommunikáció. Az építő kritika is.

Az én felelősségem nagyobb ennél. Ha kell, - bár én sem szeretek, - konfrontálódok egy nemesebb cél érdekében! A munkahelyen pedig elsősorban a lakókért, a kollégákért, a szakmáért vagyok.

Működési zavart okoz tehát puszta jelenléte a munkahelyen, abban a csoportban is, ahol dolgozik. Gátolja az őszinte megnyilvánulásokat, ezzel pedig deformitást idéz elő az emberekben és a működésben egyaránt. Ugyanez mondható el a többi családtagjára, és az összes rokonra a saját tevékenységi területükön.

Ezek alapján teljesen mindegy, hogy a törvény éppen tiltja, vagy kiskapuval engedélyezi a hozzátartozók hierarchiában történő foglalkoztatását (Lásd: ITT!), tudjuk, hogy komoly működési zavart okoz, még akkor is, ha tökéletesen működnek. Már pedig itt erről szó nincs! 

Ennek oka egy külön tanulmányt megér, de az bizonyos, hogy az okok között a morális válság, az alsó decilisből érkezés, a társadalmi „rangkórság”, és a rosszul működő hierarchiában történő szocializáció komoly szerepet játszik.

posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net                              Uray & Uray

Működési zavar I.

 A protekciós beteg

A megye soronkívüli felvételt szorgalmaz, egy fogyatékos nőbeteg kapcsán. Diagnózisa, – nem helyesen átvéve a külföldi szakirodalomból - súlyos mentális retardáció, hogy mindenki értse, idióta. Az akaratos, protekciós hozzátartozó révén – bár több megyei intézmény is alkalmasabb a fogadására -, mégis hozzánk kerül.
Már az elhelyezése is gondot okoz, mivel folyamatos felügyeletet igényel, óvni kell, nehogy kárt tegyen magába, vigyázni kell rá, hogy ne bántsák, nehogy elszökjön. Így kerül, fiatal kora ellenére a női ápolási osztályra, az idős nénik közé, akiknek a járása nehézkes, labilis, látásuk is gyenge. Az új beteg nem kommunikál, naphosszat kúszik-mászik az osztályon, hol az asztal alól, szék alól, vagy ajtó mögül kúszik ki váratlanul, vagy éppen a fotelről, ágyról, székről esik le, hogy tovább kússzon, vagy hanyatt fekve, hangosan tovább artikuláljon. Nem kevés veszélyt okoz ezzel betegtársainak és az ápolóknak. Közben a szépen feldíszített osztály dekorációját - magas termete lévén - a szó szoros értelemben „lelegeli”, megeszi, nem kis izgalmat, fáradtságot, anyagi és mentális kárt is okozva.

 Újabb ötlet: vonjuk be a foglalkoztatásba. Majd a gyógypedagógus foglalkozik vele, egyéni fejlesztés keretében! (Kb. 170 fogyatékos személy él az intézménybe, ahol egy gyógypedagógus van státuszban.) A kolléganő, aki hangoztatni szokta, hogy őt az intézet taníttatta, nem tiltakozott ez ellen a képtelen ötlet hallatán, hanem közröhej tárgyát képezve, egyéni fejlesztés keretében, órarendjébe beépítve, fél évig húzta-vonta magával az udvaron, sétáltatás címen. Kérdeztem tőle, hogy ezt miért csinálja, azt mondta a főorvosnő kérése, hogy foglalkozzon vele... bár szakmailag kifogásolja a felkérést, nem mondja meg a főorvosnőnek. Nem csak magát járatta le ezzel, hanem szakmájáért sem állt ki. Főorvosnő nehezen fogadja el más szakma képviselőjének álláspontját, ha az az intézményi hierarchiában alatta áll (mindenki alatta áll, még a felettese is)!

 Nem sokkal ezután, a hozzátartozó azt állította, hogy a beteg sokat fogyott, biztosan nem adnak neki enni! Megjegyzem, ebből a szempontból is kiváló munkát végeznek az osztályon: mindennap gyümölcs, joghurt, rostos italok a betegeknek. Főorvosnő azonnal Auschwitz-t kiáltott, mondván: az időseket éheztetik! Naponta többször ellenőrizte az étkeztetést, hogy a vádat bebizonyítsa. A dietetikus által összeállított szakszerű és minőségi étkeztetést átalakíttatta, úgy, hogy szegény betegek, „a sok pépes, darált kófictól majd megfulladtak, csak nyelték, mint kacsa a nokedlit” – számoltak be maguk a betegek a változásról...

A protekciós beteg felvétele, a jelenlegi vezetés mellett, tényleg komoly működési gondot eredményez: nélkülözi a szakmai hozzáértést, átlépi a kompetenciahatárokat, mások egészségét veszélyezteti. Indok: mindenáron meg kell felelni a megyei elvárásoknak!

Nem hiszem, hogy az inadekvát működés egy intézményben a megye óhaja lenne! 
Vannak együttműködésre kész szakemberek a megyében, akikkel ezeket meg lehetne vitatni. Létezik konzultáció, esetmegbeszélés, egyeztetés, mint módszer... élni kellene vele. Volna lehetőség valódi szupervízióra, mely nemcsak papíron működne.
Reméljük az új vezetés élni fog ezzel a lehetőséggel, és olyan együttműködést fog kialakítani, mely a lakók és a munkatársak számára egyaránt hasznos és sikeres lesz!

posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net                              Uray & Uray

Kérdezem az igazgatónőt!

Ha a kollégái megbetegedését nem fogadja el, sőt táppénzcsalással rágalmazza őket, akkor a rábízott betegeket hogyan tudja elfogadni?

Sehogy. Hallottam a tüntetésen nyilatkozni, hogy "a betegek bántják a kollégákat!"

Ezek szerint ön sem a betegeket, sem a munkatársait nem képes megvédeni!

Mit várhat akkor bárki is öntől? Tulajdonképpen, mi a fenét keres még mindig ott?

Várom a válaszát!

posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net                              Uray & Uray

Nevén nevezzük! V.

Az osztályos foglalkozás bevezetésénél mindenki rettegett, hogy az 1-es, vagy 2-es ápolási osztályra kell mennie. Rajtam kívül mindenki szóba került, de főorvosnő ragaszkodott személyemhez. Ekkor vették el tőlem az előgondozási munkát, melyet 4 évig kifogástalanul végeztem, s így kerültem mindkét ápolási osztályra felváltva, annak ellenére, hogy a többi potenciális kollégámmal ellentétben, nekem nem volt egészségügyi képzettségem.
Meg is kérdeztem főorvosnőtől, szakmai vezetőmtől, hogy nem baj, hogy nem értek hozzá?
„Nem!” - válaszolta.
Munkám részét képezte, ebédidőben, megtanítani egy idős, súlyos fogyatékos asszonyt a kulturált étkezésre!

Ekkoriban Dr. Sz. Erzsébet főorvosnő sorra ellenőrizte az étkeztetést az osztályokon, és úgy találta, hogy az ápolók visszaélnek a helyzetükkel, mert a maradékból ettek, esetleg félreraktak estére... Nagy fölháborodásának adott hangot, hogy „a dolgozók lopják az ételt”, és sorra osztogatta a fegyelmiket.
Szóval éppen mentem ebédeltetni a nénit, a folyosón, már a nővérszoba előtt volt a lakók ételes kocsija. Kétféle leves, több másodikféle, mert néhányan epés, vagy cukros diétán voltak. Bementem kezet mosni, a nővérszobába, amikor a terápiás nővér telefonon egyeztetett a főorvos asszonnyal, hogy mit választ ebédre a lakók ételéből, amit még étkeztetés előtt kiszedtek neki. Az étkezésért térítést nem fizetett. A főnővér hevesen integetett helyettesének, hogy hallgasson, de már késő volt, mindent hallottam. A két - egyébként kitüntetett - dolgozó, már nyugdíjba ment. Másnaptól már nem kellett mennem, étkeztetni a nénit!

. 

Tiborc panasza jutott eszembe:
 „S aki száz meg százezret rabol, bírája lészen annak,
akit a szükség garast rabolni kényszerít!”

posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net                              Uray & Uray

Déjá vu

"Biszku összegyűjtötte Kádár korrupciós ügyeit, és kiküldte Moszkvába, Brezsnyev pedig fogta és visszaküldte Kádár Jánosnak."

Az intézmény dolgozói a vezetés ügyeiről 10 éve folyamatosan tájékoztatják a fenntartót, Kecsekmét meg mind visszaküldi az intézményvezetőnek!

Ezt tanulták a nagy elődöktől?  Hát akkor nem csoda, hogy még mindig itt tartunk!


posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net                              Uray & Uray

Feljelentettek!

Nem szoktam lopni, csalni, hazudni. Nem azért mert jó vagyok, hanem mert engem a szüleim erre neveltek, és nincs is rá szükségem. Szerencsére, nem vagyok ezzel egyedül.

Bár már korábban megfenyegettek, hogy feljelentenek táppénzcsalásért, de ezek a típusú fenyegetések soha nem érintenek meg. Egyrészt azért mert vétlen vagyok, másrészt azért mert fajsúlytalan emberekről van szó, akiktől ráadásul nem áll távol a táppénzcsalás (sem).

Tudjuk, hogy a kiváltságosok közül némelyek gyakran hónapokig betegszabadságon vannak, táppénzes papír nélkül, ami egy tisztességes embernek soha nem jutna eszébe. Nem úgy, mint annak, aki ezen szokott fondorlatoskodni. De hát mindenki magából indul ki...

A jövő héten is orvoshoz kell még mennem, de hogy fogyjon az éves szabadságom, és anyagilag is jobban járjak, hétfőtől kiírattam a szabadságomat részarányosan. Szóval pénteken, másfél héttel az orvosi felülvizsgálatom után, éppen az orvosomhoz igyekeztem a táppénzes papíromért, amikor telefonon jelezte, hogy hétfőn felülvizsgálatra kell mennem újból! Nem értettem. Megtudtam, hogy valaki rendkívüli táppénzes felülvizsgálatot kezdeményezett személyem ellen. A szabadság miatt okafogyottá vált az újabb felülvizsgálaton való megjelenésem. A feljelentőről nem is érdeklődtem, mert egyfelől nem érdekelt, másfelől pedig ismerem ezt a típust. Gondolom névtelen, hiszen így tanulta, így szokta meg...

A betegség magánügy, ezért annak részleteiről senkit sem avattam be. Azt sem hiszem, hogy bárkinek bizonygatnom kellene, hogy tényleg beteg vagyok... Mindenestre nem cserélnék azzal az „egészséges” illetővel, aki ártatlanokat rágalmazva följelentéseket eszközöl, igazi táppénzcsalókkal viszont szimpatizál!

Mégsem ez a legnagyobb baj, hanem az, hogy alaposan feltételezhető, hogy az ilyen ember a munkában sem megbízható! Márpedig ha ez igaz, akkor az ön személye – a közpénzek elherdálójaként – a köz szempontjából, nem kívánatos az állami szférában sehol sem! Arról nem is beszélve, milyen sokba kerül az államnak az ön bosszúszomjas viselkedése?

Mit tenne akkor, ha önnek kellene kifizetnie igaztalan rágalmazás esetén, a felmerülő költségeket? Pontosan tudjuk, mit tenne. Semmit! Azt is tudjuk, hogy önnek, és az önhöz hasonlóknak a közpénz, az nem a közé, hanem az önöké!

Ez az, amelyet mi mindig is visszautasítottunk, és nem fogadunk el a jövőben sem!

És ezek után kit akar feljelenteni?

posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net                              Uray & Uray

Nevén nevezzük! III.

 Családi hierarchia

Dr. Szűcs Erzsébet szakmai vezetőként felettese férjének, Dr. Molnár Árpádnak.
Dr. Szűcs Erzsébet szakmai vezetőként felettese nővérének, Maczkó Lászlóné főnővérnek, aki középvezető. Maczkó Lászlóné fia az intézmény portása.
Dr. Szűcs Erzsébet szakmai vezetőként felettese lányának Molnár Alíznak aki a mentálhigiénés csoport tagja.

posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net                              Uray & Uray

A szexualitás magánügy...

Magánügy a szexualitás?

Igen a szexualitás magánügy. Nekünk, magyaroknak különösen. Nem beszélünk róla, nem tesszük mások előtt. Nem csókolózunk nyilvánosan, még akkor sem, ha erre milliós reklámok buzdítanak, vagy, ha világrekord kísérletet kell megdönteni az Erzsébet hídon.

Nem magánügy viszont, ha ezt egy vezető nyíltan teszi. Mert egy vezető akaratlanul is mintául szolgál a többi ember számára. Ez viszont, egy egész intézmény morális hanyatlásához vezethet. Ráadásul, ha ő ezt teszi, jutalmazni fogja követőit, mint ahogyan tapasztaljuk is. Gondoljunk csak a „csókos”, vagy néhány kitüntetett kollégára.
Bűnösnek lenni jó, de csak akkor, ha mindenki benne van. Ha mégis akad valaki, aki kilóg, azt ki kell lökniük maguk közül. Még a puszta, néma jelenléte is irritáló, főleg ha időnként megszólal! Félre kell állítani, mert egyébként még arra inti őket lelkiismeretük, hogy nincs minden rendben… Már pedig „bűnözni csak lelkiismeret furdalás nélkül jó!” Ezt megkönnyítendő pedig, ott az alkohol! Látjuk hova vezet…

A hűség lejárt lemez? Akkor miért kenődik el mindenki, ha őt megcsalják? És az ő hűtlensége hova vezet? Ilyenkor hova lesz a gyerekcentrikus szemlélete? Vagy azt csak a gyermektelenekkel szemben lehet fegyverként használni? Vagy azt gondolja, hogy hűtlenségének nincs ára, vagy következménye? Hogy a gyerekei nem sínylik meg? Ez magánügy? Egy munkahelyen? Egy olyan munkahelyen, ahol az embereknek az a dolguk, hogy nyugalmat árasszanak, derűt sugározzanak és békét teremtsenek! Láttam széthullott egzisztenciákat, láttam embereket tönkremenni az intézetben erkölcsileg, morálisan, érzelmileg, egészségileg, anyagilag… Nem fogadtak el segítséget. Akiktől várták, azok pedig inkább rásegítettek, minthogy orvosolták volna a bajt!

Már pedig a felfokozott szexualitás, a magamutogatás nyugtalanságot, fölösleges figyelemelterelést jelent. A kolléga zaklatottá, figyelmetlenné, megbízhatatlanná válik.
Olyan kollektívára van szükség, mely a szakmai felelősségen, a családi élet szentségén, a másik nem tiszteletén, a kölcsönös bizalmon és megbecsülésen alapul. A szexualitás tehát, amennyiben veszélyezteti egy munkahely működését, megmaradását, az igen is, nem magánügy!

A vezetők házasságon kívüli szexuális kapcsolatai pedig nem magánügyek, főleg nem, ha „házon belül” zajlanak. A szerelmi háromszögek odavezettek, hogy a vezető nem vezet, hanem hibái eltussolása ürügyén terrorizál, és más(ok) által engedi terrorba hajtani, és tartatni az intézményt!
Ennek látja kárát az intézményünk.

De ez már a nevén nevezzük sorozat egyik elkövetkező részéhez kívánkozik…

posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net                              Uray & Uray

Nyílt levél Bányai Gábornak, a megyei közgyűlés elnökének

Válasz egy fenyegetésre

.Tisztelt Elnök Úr!

.

Tájékoztatni szeretném, hogy az ön által vezetett megyei önkormányzat Fideszes funkcionáriusa nem riad vissza a legalávalóbb eszközök használatától sem, úgy, mint a fenyegetés! Többször olvastunk blogunkon névtelen hozzászólásként hasonló tartalmú írásokat, de megszokhatatlan és elfogadhatatlan, ha valaki ezt hivatalos személyként teszi!

Megfenyegettek. Nem először!

Hogyan mernek olyan embereket megfenyegetni, akik a problémák feltárásával a lakók, és munkatársak jólétén fáradoznak?

Milyen jogon vonják kétségbe a nagyszámú tanúk vallomását, a rendőrség, az ügyészség pártatlanságát?

Számonkéréssel és viszonváddal fenyegetőzni nem csak túl kicsinyes, hanem egyszersmind árulkodó is. Árulkodó, mert semmi köze sem a polgári, sem a keresztyén értékekhez. Sőt, kifejezetten ellenkezik azzal. Méltatlan tehát az ilyen emberek jelenléte a Fideszben.

Ráadásul úgy vártuk ezt a pártot, mint zsidók a Messiást, de eddig azt tapasztaltuk megyénkben, hogy ugyanazt folytatják, mint népnyúzó elődeik...

Mindent eltussoltak, most meg fenyegetőznek, szervezkednek, támadnak, lejáratnak...

Ezek a módszerek nemtelenek, és ezért annak minden formáját, eszközét ezúton visszautasítjuk!

Amennyiben bárki, - pártállástól függetlenül – súlyos kárt okozott az intézménynek az elmúlt 10 évben, az igazság kiderítése, annak elferdítése, eltussolása, vagy a visszaélések lelepleződésének akadályozása, és akadályoztatása ügyében, - akár szóval, akár tettel, akár csak mulasztással, - az vonja le a konzekvenciákat, kérjen bocsánatot, és önként mondjon le!

.

Ezzel a mentalitással nem lehet sem otthont, sem házat, sem hazát építeni!

Mi a rendre és az igazságtételre szavaztunk! Ezt kérjük számon!

Nem önökben bízunk, hanem Istenben!

.

Intézkedésére várva, maradok tisztelettel: Uray Erzsébet

.

Letölthető változat: ITT!

posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net                              Uray & Uray

Körömszakadtáig

A főápoló asszony mióta elvégezte a műkörmös tanfolyamot, azóta nem kell aggódnia a megélhetéséért.

Klientúrája nagy részét, az intézet dolgozói adják. Mióta – a kozmetikai termékek forgalmazása mellett - ezzel is foglalkozik, tovább bővült vendégköre. Olyanok is járnak hozzá, akik eddig sohasem festették a körmüket. Sőt, akik máshoz jártak, „átpártoltak” hozzá, még akkor is, ha fájdalmas döntést hoztak, mivel – többük szerint - túlságosan megreszelte körmüket. Kérdésemre egyikük meg is jegyezte, tudod, politikusnak kell lenni! Gondolom a diplomáciához az is hozzátartozik, hogy a teljes szolgáltatásról számlát kapjon a kolléga!

Persze ebben sem volt semmi presszió, de azért némelyeket megkérdezett: „Te kihez jársz?”

Arról nem is beszélek, hogy sokuk egyéniségéhez egyáltalán nem illett a műköröm, vagy a festett köröm... Az ápolónők pedig hogyan dolgoznak, ha folyamatosan félteniük kell, hogy leesik, vagy letörik, vagy netán beszakad a körmük. Kényesebb témára – mint a pelenkázás, - már nem is térek ki, gondolom, ők is messze elkerülik...

Aki még kiváló szakemberektől sajátíthatta el ezt a hivatást, azt is megtanulhatta, hogy nincs helye ennek a külsőnek az ápolói munka gyakorlása közben.

Ez a szolgáltatás is része annak a pressziónak, amit a vezetés egyöntetűen gyakorolt a dolgozók irányába. Bármi elég volt ahhoz, hogy belekössenek, és végérvényesen ellehetetlenítsék. Áthelyezték egy másik osztályra, ahol a vezetője rászállt, és addig üldözte, fenyegette, amíg az illető hanyatt-homlok menekülni kényszerült! Szerencséje volt, ha nem kapott valamilyen ürüggyel fegyelmit!

Ugye emlékeznek még a belső ellenőr bazárjának fél-kötelező vásárlására a fogiba (lásd: ITT)?

Abszurdum, hogy olyan nyomással bírt a vezetés a beosztottakra, mely kihatott a munkatársak magánéletére, anyagi lehetőségeire egyaránt.

Reméljük ennek egyszer és mindenkorra vége szakad! .

posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net                              Uray & Uray