2010. szeptember 26., vasárnap

APRÓ(k)-PÉNZ(e)


Minap megkeresett egy lakó a szünetemben, s hiába mondtam neki, hogy már nem hozzám tartozik a problémája, de ő nem tágított, ragaszkodott személyemhez. Leültettem, és ő csak mondta, mondta…

Bement a gyámhivatalba, mert a letétbe helyezett pénzéből szeretett volna kivenni, ruhára meg egyebekre… Megírta a kérvényt, aláírta, jóváhagyták… Ő 30 ezer forintot szeretett volna kérni, de végül is 20 ezerbe egyeztek meg az ügyintézővel. Hozta is P. bácsi a papírt 20 ezer forintról, amit ő alá is írt. De nem adott neki 20-at, hanem csak 10-et. Azt mondta,  hogy a többit majd apránként csurgatja a zsebpénze mellé, hogy mindig legyen egy kis plusz. Csakhogy nem hozta, nem adott többet a zsebpénz mellé, pedig erről szólt az egyezség… „Én szóltam neki, kértem tőle, de nem adott belőle…" Kellene a pénz, segítsek.
Mondtam, menjen be a gyámhivatalba és jelezze. Közölte, hogy már megtette, de az ügyintéző azt mondta, hogy ez csak rá és a gondnokára tartozik… vele beszélje meg.
Akkor keresse meg az ellátottjogi képviselőt, és kérje meg, hogy járjon el az érdekében. Már volt nála, el is panaszolta, de csak nem kapta meg a pénzét. Pedig utánajárt, megkérdezte a gondnok urat, aki állította, hogy odaadta a pénzt.
„De én nem kaptam meg!" Segítsek már neki! 
Láttam rajta, hogy kétségbeesett, s ezen nem tud túllépni. Ha nem lenne beteg, mondtam volna, fogja föl ezt tanulópénznek, legközelebb ne írjon alá semmit, csak ha átvette! Eszembe jutott az is, hányszor írtam már alá előre – pl. bankban – a pénzátvételt, mielőtt megkaptam volna a pénzemet. Az ember alapvetően jóhiszemű, és ez így van rendjén, még akkor is, ha előfordul, hogy időnként becsapnak bennünket.
Ránéztem, ott ült előttem hintázva előre-hátra, s várta, hogy megértsem, hogy segítsek. Nem tudom mi az igazság, de mélyen átéreztem vívódását… Ott, és akkor ennyit tehettem. Aztán arra gondoltam, hogy ki hinne egy fiatalembernek, aki cigány származású, beteg is, szociális otthonban lakik, és nem áll mögötte senki, a családja sem… Melyik bíróság előtt állna meg a története, ráadásul úgy, hogy a megvádolt személy, városunk köztiszteletben álló, kitüntetett köztisztviselője, aki a közért érzett felelősségtől vezérelve évtizedek óta felelős megbízást teljesít, mint hivatásos gondnok. Egyetlen bíró van, aki előtt egyenrangú partnerként állnak majd meg, de ezzel őt, most, nem vigasztalhattam.

Mit tehetek én? Nem sokat… Megírom ezt a kis bejegyzést és megkérek mindenkit, hogy aki a gondnokoltak pénzét, vagyonát kezeli, tegye ezt felelősen, és az utolsó fillérig fordítsa a javukra! Lehetőleg, még az életükben. Tudom, sokan vannak, akik így tesznek… Minden tiszteletem az övék.

Amennyiben a tisztelt gondnok úrnak – bármilyen okból - lakónk fele elmaradása van, legyen szíves azt haladéktalanul rendezni! Abban az esetben ha már megtette, úgy ezen kérésemet hagyja figyelmen kívül!

---------------------------------------------------------------------------

Helyreigazítás: ITT!




posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net                              Uray & Uray

2010. szeptember 23., csütörtök

Bukik minden


„Téglás Péter: …Miután jegyzőkönyveztük a feljelentést, nem tudtuk, mire találunk majd bizonyítékot. Lényegében tűt kerestünk a szénakazalban. De az elmondásukból okszerűen  vontuk le a következtetést, hogy ha egy intézményben ilyesmi előfordulhat, akkor más, súlyos bűncselekmények is megtörténhettek. És következtetésünk nagyon is helyénvaló volt…

A cikk teljes terjedelmében megtekinthető: ITT! és ITT!

Olvasónktól kaptuk! Köszönjük! 
Forrás: Magyar Nemzet


posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net                              Uray & Uray

2010. szeptember 22., szerda

Rossz válasz V.


"...felszólítom, hogy az imént felsorolt összeférhetetlen magatartásával nyolc napon belül hagyjon fel..."

A levél teljes terjedelmében megtekinthető: ITT!
.
Előzmény: ITT!


posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net                              Uray & Uray

Ki ellenőrzi az ellenőröket? VI.


Ellátottjogi képviselő


Minden beteget, aki panasszal hozzánk fordul, általában az ellátottjogi képviselőhöz irányítunk. Problémájuk - az érintettek miatt -, gyakran meghaladja „kompetenciánkat”: jogtalan korlátozás, fenyegetés, durva, lekezelő beszéd, megalázás, lopás, ápolói, főnővéri pofozkodás, kényszerítés, stb… Nem volna ez így, ha nem lenne olyan nagy az intézményi hierarchiában, a családi összefonódás. A panasz ugyanis, rendre valakinek a valakijét érinti a vezetésben.
Havonta ellátogat intézményünkbe és fogadóórát tart, az ellátottjogi képviselő. A fogadóórán jelen van még B. Andrea főápoló asszony! Mit keres ott, egy intézményi felsővezető?
Mi történik? Elküldjük a képviselőhöz, panaszával… Legközelebb már nem keresi fel, csak legyint egyet és elmegy, mondván, már jártam nála, de nem történt semmi!
Ismerősen hangzik… Mi lehet az oka, hogy a panaszok elakadnak, s hogy a problémájuk nem oldódik meg?

A megyei fenntartó utasítására a 10 %-os létszámleépítéseket úgy hajtották végre, hogy elküldték  a nyugdíjas dolgozóinkat, vagy választhattak: nyugdíj, vagy munkahely… Indoklásul azt mondták, így igazságos, hogy minél több embernek legyen valami jövedelme, s ne legyen senki, aki nyugdíjat és munkabért is kap egyszerre! Mindenkire vonatkozik, kivéve, a Gyevi bírót! Mert a vezetők, dolgozhatnak két helyen, két fizetésért, egy munkaidőben. Sőt, igazgatónő két intézményt is vezethet megyei jóváhagyással, egy munkaidőben!

Ha a jogi képviselő, e munkája mellett három megyei intézmény vezetését is ellátja, ez nem semmi! Aki vezetett már, akár csak egy kicsi intézményt is, az tudja, hogy a feladat egész embert kíván! Ha nem vezeti, mert soha sincs ott, az azt jelenti, hogy valaki helyette dolgozik! Eddig ez két szempontból sem etikus! Akkor a megyei koncepciót még nem is említettem (tudják, az igazságos elosztásról: egy ember, egy jövedelem!)!
Akkor megemlíteném még az összeférhetetlenséget, (intézményvezető, és ellátottjogi képviselő egy személyben) amit sajnos a törvény nem zár ki!
Remélem csak azért nem, mert eszébe se jutott a törvényalkotóknak feltételezni, hogy valaki igazgató létére egy igazgató kollégája intézményében fogja - esetlegesen vele szemben - képviselni az ellátottakat! Ráadásul a mi esetünkben, mindkettőnek ugyanaz a munkáltatója (megyei fenntartó)! Azon sem lepődnék meg azonban, ha szándékos joghézagról lenne szó! Így már érthető a vállalkozó szellem (én még ezt is elvállalom!), és a konfliktusmentes érdekképviselet! 
Nincs képviselet, nincs konfliktus! Így marad a három igazgatói jövedelem, plusz jogi képviselői tiszteletdíj, plusz szakértések… egy kézben. Az ő esetükben, ráadásul egy családban, öt intézmény vezetését vállalták föl! Felesége ugyanis szintén két megyei intézményt vezet, ebből egyikben módszertani intézmény is működik… ő is tagja annak a szakértői csoportnak, akik a felülvizsgálatokat végzik…

Képtelenség. A megosztott figyelem, az állandó  utazgatás, a folyamatos időhiány terhe mellett, nem lehet kellő figyelmet szentelni a problémájukkal hozzánk forduló emberekre!
Ezen is változtatni kell a jövőben! Elkerülhetetlen, az abnormális viszonyok megszüntetése, akár törvényi megerősítéssel: egy igazgató, egy intézmény, főállású jogi érdekképviselet.

Meggyőződésem, hogy megfelelően működő érdekképviseletek mellett, az intézményben sorozatosan megtörtént visszaélések, megelőzhetőek lettek volna. Nagy szerepe volt ebben a nem kielégítő ellenőrzéseknek is.


posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net                              Uray & Uray

2010. szeptember 21., kedd

Ki ellenőrzi az ellenőröket? V.


Érdekképviseleti Fórum 

A demokratikus állam berendezkedésében létre kellet hozni olyan független intézményeket, rendszereket, amelyek működtetik, többek között a társadalmi ellenőrzést.
Ilyen például az ombudsman intézménye, vagy az emberjogi, kisebbségi, betegjogi, ellátottjogi, gyermekjogi képviselet. Kötelező Érdekképviseleti Fórumot, Közalkalmazotti Tanácsot működtetni, bár ez utóbbit nem a demokrácia hívta életre.
A mi intézményünkre a gyermekjogi képviseleten kívül, mindegyik érdeklődéssel tekinthet. (Bár fiatalkorú elhelyezésére is volt példa az intézetünkben.)
Megvizsgálták ezek működését is, és mindent rendben találtak!

Egy ügy került nyilvánosságra, az sem szándékosan. A főápoló asszony megintette a betegeket a lakógyűlésen egy ügy kapcsán, hogy nagyon vigyázzanak, hogy mit állítanak az ápolókról, mert a rágalmazásért beperelhetik őket! És bizonyítani is kell! Az egyik lakó panaszt tett, azt állítva, hogy egy ápoló bántalmazta. Jelentette ezt az érdekképviseleti fórumnak, ahol a vizsgálat kapcsán visszavonta bejelentését, mondván, nem mondott igazat! 
Más kollégák elmondása szerint, megfenyegették a beteget!
Papíron minden rendben, valami mégsem működik! Minden törvényesnek tűnik, mégis aggályaim vannak!

Az érdekképviseleti fórum tagját – egy lakót – rendszeresen nem hívják meg az ülésre, csak aláíratja vele a főnővére a jegyzőkönyvet, aki egyben tagja a képviseletnek.
Ez a főnővér, mint hozzátartozó, (nem mint dolgozó!) került a fórumba. Nővére az intézményünk lakója és gyakran panaszkodik arról, hogy húga nem is köszön neki, mert szégyelli őt! Erről mi is meggyőződhettünk. Igaz, a jó kapcsolat nem törvényi kitétel, de ha a törvény célját tekintem, akkor ez bizony kizáró ok lehet! Hogyan képviselheti valaki azokat, akik közül akár csak egyet is semmibe vesz?
A fórumnak - mint hivatásos gondnok -, tagja az a nős, vezető köztisztviselő, aki ennek a főnővérnek a szeretője. Ezt mindketten nyíltan vállalják. Csak csendben jegyzem meg, hogy a lánya lehetne… Magánügy, mondják sokan… Igen, munkaidő után, az otthonukba, de nem munkaidő alatt, a munkahelyen! Ő az a hivatásos gondnok, aki lányai nevén is gondnoki teendőket lát(ott) el évekig! Értem én, hogy támogatni kell a gyerekeit, de közpénzből, a lakók kárára?! Sok lakónak ugyanis a gondnoka jelenti az egyetlen külső kapcsolatot. Joggal elvárható, hogy a törvény által előírt maximális létszámot, ne haladja meg a gondnokoltjainak száma! S azt a kis időt, amíg az intézetben van, ne a nővérszobában udvarlással töltse, hanem fordítsa gondnokoltjaira.
A Fórum vezetője a főápoló  asszony, aki elvégzett egy jogi képviseleti tanfolyamot. Személyét, akkor még terápiás nővérként dolgozva, maga a főorvos asszony ítélte  alkalmatlannak arroganciája, lekezelő modora miatt. Igazgató asszony – akinek jószomszédja volt az ápolónő –, kinevezése után mindenki megrökönyödésére kiemelte, kinevezte főápolónak. Stílusa mit sem változott, csak magabiztosabb lett.

Nos, önök szerint, a fentiek miatt lehet működésképtelen egy Fórum?

Véleményem szerint ellenőrzéskor, nem csak a jegyzőkönyveket kellene megtekinteni, hanem vizsgálni kellene az összeférhetetlenség kérdését, és a hatékonyságot is!

Folyt. köv.


posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net                              Uray & Uray

2010. szeptember 19., vasárnap

Nyílt levél Orbán Viktor Miniszterelnök úrnak!

 . 
Mélyen tisztelt Miniszterelnök úr! 


 Bács-Kiskun megyén, mintha átok ülne...

A kiskunhalasi Kőrösi úti pszichiátriai otthonban dolgozom 10 éve, jelenleg foglalkoztatás-szervezőként. Az intézményben uralkodó viszonyok miatt, - tragédiák sorozatát megélve - sokan fordultak segítséget kérve a fenntartóhoz, eddig sikertelenül. Ezt a blogot (ITT!) többek között, ez a reménytelen küzdelem hívta életre…
Bács megyében két megyei fenntartású intézmény is komoly visszaélések miatt került az országos médiumok figyelmének középpontjába.

Mivel több Fideszes képviselő is közvetlenül érintett az ügyben, segítséget kértem. Válasz helyett fenyegetések érkeztek… Ezt jeleztem Bányai Gábor úrnak és a Fidesz etikai bizottsága felé e-mailben… Érdemben nem foglalkoztak az ügyemmel, válaszra sem méltattak.

Zala megyében egyetlen dolog miatt vizsgálatot indítottak, és felmentették az intézményvezetőt. Nálunk száz annyi dolog látott napvilágot, súlyos voltuk nem is mérhető a zalai esethez… Három vádemelés született ápolók ellen, súlyos visszaélések miatt, ebből kettőt visszavettek dolgozni, mondván őket megilleti az ártatlanság vélelme! Egyébként az eredetileg megnevezett bántalmazókból és felelősökből, még csak gyanúsítottak sem lettek… ők is, a mai napig, azok között a betegek között dolgoznak, akiket bántalmaztak, illetve szexuális együttlétre köteleztek, passzióból! Mindenki a helyén maradt, a felelős vezetők is.

Tisztelt Elnök Úr!
Ha az Isten nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Már pedig amibe fogott, fogtunk, az nem kevesebb, mint a haza építése. Olyan hazát szeretnénk, ahol Isten is otthon érzi magát… De hogyan találna otthonra ott, ahol a kicsinyek életét szándékosan veszélyeztetik, rajtuk élősködve, őket eltaposva akarnak egyre többen karriert építeni, pozíciót megtartani, „hazát építeni”. Ezen nincs, nem lehet Isten áldása! A cél nem szentesíti az eszközt!

Ahol Isten van, ott békesség lesz! Ehhez pedig jelen helyzetben nehéz, harcos út vezet, békétlenségen át, de csak a rend, és az igazság lehet az igazi békesség alapja.

Annyira vártuk a megyei Fidesz hatalomra kerülését, de a várakozás csak még nagyobb csalódást hozott. Az ellenségben nem csalódik az ember, de ha a mellettünk állók még rajtuk is túltesznek, az elszomorító… Egyetlen vigasz, hogy tudjuk, minden Isten kezében van. Nekünk meg kell tennünk mindent, - ez is ennek a része -, de a többit Istenre kell bízni.

Ha nem tisztulunk meg mi legbelül, akkor nincs esély a tiszta, erkölcsös élet megteremtésére, márpedig ez a cél! A Fidesznek is meg kell tisztulnia.

Ne feledje: „Nem azok a barátaink, akik ránk tekintenek, hanem akikkel egy felé tekintünk!”  
Már pedig, akik elfordítják fejüket azoktól, akiket Isten rájuk bízott, azokkal bizony nem fog találkozni a tekintetünk soha!

Bízunk nyílt, őszinte  tekintetében, mely végre számunkra is megnyugvást hozhat!

    Várjuk szíves segítségét, tisztelettel: Uray Erzsébet



posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net                              Uray & Uray

2010. szeptember 13., hétfő

Lukács Lászlónak ajánlva, szeretettel


Ha az én rokonom lenne az ápolónő, aki kiállt a betegekért, én büszke lennék rá! Így is az vagyok, pedig ez egyedül az ő érdeme!

Ez az igazán nagy horderejű dolog, kockáztatni az állásunkat, egészségünket, nyugalmunkat, kapcsolatainkat, hivatásunkat, megélhetésünket a ránkbízottakért! Szembe menni - hivatásunk  tisztaságáért – majd' mindenkivel, kitaszítottá válni érdemtelenül. Megalázottnak lenni, elismerés helyett!
Kíváncsi lennék, hogy ön képes lenne e mindezt felvállalni a szent ügyért, a hazáért!?
Lehet büszkének lenni rá, lehet felnézni rá, lehet utána csinálni... lehetne esetleg kiállni az igazság mellett, a hazugság helyett!

Ő, s a hozzá hasonlók az én szememben az igazi hősök... Egyszerű emberek, akik felismerik az igazságot, és kiállnak mellette... Remélem, egyszer majd dicsekedni fog vele, és ön is felnéz rá, mert rádöbben, mi az igazi érték, melyet tűzön-vízen át képviselni kell! 


posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net                              Uray & Uray

JUHA’LAS*


Sajnos, nem csak a fenntartó a közös a két Bács megyei intézmény problémájában, ugyanis sok helyen hasonló a helyzet. Örököltük a rosszul működő rendszert és szemléletet, melyben a vezetők lenézik azokat, akik emlékeztetik őket arra, honnan indultak… S hogy ezzel ne kelljen folyton szembesülniük, igyekeznek távol tartani magukat a problémától!
 
Emlékeznek talán még Gyurcsány Ferenc elszólására: Nem lehet munkával büntetni az embereket! Mert nekik a munka mindig is büntetés volt… Az "Oda nekik, az is jó lesz!" szemlélet lett az uralkodó, szemben azzal az állítással, melyet nem győzök eleget hangsúlyozni: A legelesettebbek, legkiszolgáltatottabbak mellé kellenek a legjobb szakemberek!
Eleink idejében, főleg a családok vállalták a gondoskodást hozzátartozójukról, valamint az Egyházban, a Vöröskeresztben, vagy más civil szerveződésben elhívatott, nemes(lelkű) emberek foglalkoztak a rászorulókkal, azóta ezt az elmúlt 60 év gyökeresen megváltoztatta... Ma is ez a helyzet, a betegek, kicsinyek nem számítanak! Oda, nekik, ez is jó! És most itt be lehet helyettesíteni a közigazgatással, vagy más társszakmákkal…

Ahogy a rendszerváltoztatást követően létre kellett hozni a szociális ellátó rendszert, a meginduló képzés magábaszívta a potenciális munkanélkülieket...  Oda, megfelelő az alkalmatlan munkaerő is, ezért nem engedik a szűrést, a pályaalkalmassági vizsgálatot. Nekik, jó az alacsony színvonalú oktatás, mert így nem támasztanak majd igényeket! Jöhet a sógor-koma-jóbarát, mert ő majd kiáll mellettük, - mint látjuk - bármi áron! Olyan ellenőrzés, ami nem találhat semmit, mert őket is a fenntartó fizeti, és utasítja... Működésképtelen jog- és érdekvédelem, lényeg, hogy a kezükben legyen a gyeplő, s papíron minden működjön... A beteg meg nem számít, rajta taposhatunk, hogy állásunk megmaradjon, karrierünk tovább épüljön, pozíciónk erősödjön, kapcsolatrendszerünk szélesedjen, egzisztenciánk, anyagi helyzetünk tovább gyarapodjon. Gyalázat.

Ez a probléma széles e hazánkban, ahogyan én látom.
Lenézik az egyszerű, becsületes dolgozót és kisemmizik őket. Velü(n)k tartatják el a sok élősködőt, ingyenélőt, hazudozót, csalót, beteget veszélyeztetőt…
Hát ezen kell változtatni, tisztelt döntéshozók, tisztelt választók! Nem majd a választások után, hanem azonnal!


*Juhar+Halas - A szerk.


posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net                              Uray & Uray

2010. szeptember 9., csütörtök

Szembe sülés – szem besülés


Tegnap szembesítésre hívtak a rendőrségre, abban az ügyben, melyben feljelentést tettem egy kolléganő ellen, aki tettlegességgel fenyegetett meg munkahelyemen. Lásd: ITT!  és ITT! 

Az eredmény elmaradt, mint azt előre tudni lehetett. Egy állítás, egy tagadás, a tanúk pedig nem tanúk, mint kiderült.

Nem is értem, miért nem tanítják már a jogi egyetemen, és a rendőrtiszti főiskolán, hogy nem kell szembesítést tartani olyan emberrel, aki szemrebbenés nélkül belenéz a másik arcába, és belehazudik! 

A kolléganő, aki három nappal az eset után igazgatónőnél a jegyzőkönyvbe még azt nyilatkozta, hogy nem emlékszik hogy megfenyegetett és sértegetett, tegnap már határozottan emlékezett, hogy ilyen nem történt, s ilyet ő nem mondott!

Eszembe jutott egyik kolléganőm, aki felháborodva azon, hogy őt a rendőrség beidézte tanúként, azt mondta munkatársi megbeszélésen nekem, hogy hagyjam ki ebből a kollégákat, és őt is! Majd két kezét felrakva azt mondta: Oldd meg, ez a te problémád! (Csak csendben jegyzem meg, ő hivatalos minőségében, segítő egy szociális intézményben!)

Többed magával, tanúja volt a készülődő eseményeknek, csakúgy mint az esetnek, sőt, még vállveregetéssel is megerősítették tettében a fenyegetőt! Biztos kellemetlen lehet… Főleg úgy, hogy a hazugság mellett kell hamisan tanúznia, ráadásul többször is! Sajnálom őket. Nem lesajnálom, hanem őszinte aggodalommal tekintek jövőjük elé, mert ők nem tudják, hogy  minden helytelen tettük visszaköszön a későbbiek során. S ez nem csak a hívekre vonatkozik: Isten nem ver bottal… Ez azt jelenti, hogy nem az Isten bünteti meg őket, - ahogyan sokan, így szeretnék értelmezni, - hanem ők, saját magukat.


posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net                              Uray & Uray