2011. december 27., kedd

Bipoláris affektív zavar gyógyszeres kezeléséről II.


Utóbb az egyik esti gyógyszerén változtattak a támogatás miatt, amitől kezdve feszültebb lett. Eleinte ez természetes, vártuk, hogy a gyógyszer beállásával elmúlik ez is… Nem múlt, ezért eseti gyógyszert kapott, a régi, jól bevált, függőséget okozó Xanaxot. Pár órára jó is volt, de aztán maradt a fokozódó feszültség… Párom belátta, hogy ez nem hat rá jól, ezért elhagyta… Maradt a feszültség…
Maradt a növekvő feszültség, aminek következtében párom egy nehéz időszakot követően, újra kórházba került. Nagyok a veszteségek… Mondanom se kell.

Újabb gyógyszerbeállítás, ami gyakorlatilag emelést jelent… plusz gyógyszer beállítása, az egyik régi emelése mellett… Remegése, egyéb tüntetek mellett visszatért, ami mindkettőnket igen aggasztott… Ilyenkor, az amúgy is korlátozott társas kapcsolatai még inkább beszűkülnek.
Gyanúm, - a régi gyógyszerének utolsó változtatása óta fennálló feszültsége – némi utánjárásra indított… Átolvastam a gyógyszerek leírását, s felvettük a kapcsolatot egy szakemberrel, aki utánanézett a gyógyszereknek. Kiderült, hogy az általam gyanúsnak vélt gyógyszerét klinikailag nem is tesztelték. Most tesztelik a betegeken. Tudtunk és hozzájárulásunk nélkül… Megdöbbentett. Etikus ez?

Panaszunkkal (remegés, pánikroham, feszültség), a megadott időpontban felkerestük a szakorvosát… Előtte 15 perccel egy boltban pánikrohama volt a férjemnek, úgy, hogy látszólag semmi sem indokolta azt… Erről is beszámoltunk, s arról is, hogy mióta a régi gyógyszerét lecserélték, azóta feszült… A válasz: attól nem lehet… Elmondtuk, hogy a Xanax nem vált be, ezért eseti szedését is abbahagytuk. Remegésére egy korábban nem szedett (harmadikféle) gyógyszert kapott, amit Parkinson-kóros betegek szednek…

Igen jól értik…
Parkinsonos gyógyszert szed – már nem először -, pedig nem parkinsonos
Antiepileptikumot szed, pedig nem epilepsziás
Pajzsmirigy gyógyszert szed, pedig egészséges a pajzsmirigy működése
Állandóan anitdepresszánst szed, (kétfélét) pedig nem depressziós
Antipszichotikumot szed, pedig nem schizofrén
És mindezek ellenére még sincs jól
Kísérleteznek rajta, és be sem avatják őt ebbe. Azt hiszem ez volt az a pont, ami a sarkalatos döntés meghozatalára indította…
... Nem fog ennyi gyógyszert szedni és fokozatosan abbahagyja a gyógyszerek nagy részének szedését, kivéve a lítiumot…

Kértem beszéljük meg orvosával, de nem látta értelmét… úgy érzem megrendült a bizalma… Pedig ez az egyik legfontosabb a gyógykezelésben… vagy ki tudja most már miben…

Egy hete mindennek, szerencsére nem lett rosszul, és jól alszik…
Igaz, a veszteségek továbbra is nagyok… Elszigetelődése, a látszat ellenére, úgy érzem tovább folytatódik…
Lassan én is csak külső szemlélője leszek a történéseknek… No persze, nem a következményeknek…



posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net              Levél Uray Erzsébetnek

2011. november 27., vasárnap

Bipoláris affektív zavar gyógyszeres kezeléséről...


Férjem pszichiátriai betegsége következtében sok mindent voltunk kénytelenek átélni és megharcolni. Sok embernek fogalma sincs arról, milyen szenvedésen esnek át a betegek, a betegség lefolyása alatt, illetve a gyógyszerbeállítások sokasága kapcsán. Erről szeretnék egy kis ízelítőt adni azoknak, akik a betegség hallatán csak legyinteni szoktak… Mintha legalábbis tudnák, hogy mit élnek át a betegek és hozzátartozóik…

Párom egyik gyógyszerbeállítása alatt hazajött adaptációra a kórházból. Éppen akkor csökkentették az egyik gyógyszerét, egy antiepileptikumot. Nem, a párom nem epilepsziás, de azt mondták neki, valamitől jól hat erre a betegségre. Gyógyszeres terápiaként gyakran kapják a betegek… Nem tudják miért, de (ha jól emlékszem) stabilizáló gyógyszerként kapta…
Szóval hazajöttünk, s bár fokozatosan történt a gyógyszer elvonása és egy másik beállítása, mégis epilepszia-szerű rohamot kapott úgy, hogy a kiadott gyógyszereket pontosan szedte… Nagyon megijedtem, rohammentő jött, s vitte vissza…

Egy-egy gyógyszerbeállítás közben és után, súlyos, tartós tüneteket produkált: koncentrációs zavar, tartós emlékezetkiesés, memóriazavar, hallucinációk, remegés, nyálcsorgás, aluszékonyság, álmatlanság, zavaros álmok, mozgáskoordinációs zavar, feszültség, toleranciahiány, kényszeresség (beszéd, mozgás, pakolás...), állandó tevőlegesség, gondolkodás felgyorsulás, - meglassulás, dadogás és egyéb beszédzavar, látászavar, étvágyhiány, állandó szomjúságérzet, szájszárazság, görcsök, végtagfájdalmak, kiütések, viszketés, elhízás, hirtelen fogyás, székrekedés…

A reumatológiai és pszichiátriai gyógyszerek együttes hatása, újabb tüneteket produkált, ráadásul megszűnt addigi pszichés kompenzált állapota.  „Ugyanazon” hatóanyaggal bíró és összetevőjű gyógyszerek egyikétől rosszul volt, míg a másiktól nem… Senki sem értette, mondták, valószínű más a vivőanyag… A fájdalomcsillapítók rendszeres szedése helyett félévente gyógyfürdős kezelések felvételére került sor, ami lehetővé tette a reumatológiai gyógyszerek végleges elhagyását…
Bipoláris betegségére a lítiumos gyógyszer beállítását javasolták, de ennek hosszútávú következményeiről nem kaptunk megnyugtató válaszokat sehol sem… Szegeden pl. azt mondták, ezzel Amerikában 100 évig is elélnek… Amerika messze van, és nincs még senki, aki addig élt volna, de jól hangzott…
A Lítium gyógyszer beállítása a kórházban zajlott, Dr. Kalmár Sándor osztályán… mondhatni borzasztó volt… A tudatzavartól, a görcsös rohamoktól az emlékezetkiesésen át, a beszédzavartól a némaságig mindenen keresztülment. Azt mondták azért van, mert egy-egy gyógyszer beállításához több hétre lenne szükség, de erre a kombinációk miatt sincs idő, és ezért felgyorsítják a hatásokat, a gyógyszerek reakcióidejét… Nem értettem, csak azt tudtam, hogy nem értek vele egyet… Több kis rohamot úgy vészelt át, hogy csak a szobatársai észlelték, mert csak ügyelet volt hétvégén, az is két osztályon, plusz a sürgősségin (ahol hétvégén egyébként is nagyobb a forgalom)… Apósom telefonált neki a kórházba Bp-ről, amikor észlelte, hogy milyen rossz állapotban van, ő hívta telefonon az ügyeletes orvost, aki intézkedett… Nem emlékezett, hogy dohányzik-e, s hogyan kell rágyújtani… Tüdőgyulladást is kapott, amit otthon gyógyítottunk azután…

Egy másik gyógyszerébe, a Rivotrilba majdnem belehalt, olyan súlyos depresszióba esett… míg más betegekre jól hat, ő egyre rosszabbul lett, s mivel ragaszkodott korábban jól bevált eme gyógyszeréhez, meghagyták neki… Én ugyan mondtam, hogy mióta ezt szedi nincs jól, egyre feszültebb… de a csökkentés, vagy a csere helyett – panaszára - tovább emelték az adagját, amitől még rosszabbul lett, a végén pedig olyan mély depresszióba zuhant, hogy meg akart halni… Pontosabban, nem akart élni. Tisztának tűnő tudata, látszólag teljes belátóképessége mellett elhatározta, hogy nem akar tovább így élni… Fiatalon, állandó feszültségben, remegéssel, haszontalanul, sok pénzbe kerülve, mindenkinek gondot okozva, kiszolgáltatva, másokra szorulva… Betegsége tünetei között, eddig az öngyilkosság gondolata soha nem merült föl. Úgy látszott, semmi, de semmi nem tudta őt ebbéli elhatározásától eltántorítani… Amikor barátnőm – aki már kilábalt egy komoly depresszióból -, felhívta, hogy tanácsot kérjen kütyü ügyben, a párom azonnal keresni kezdett az interneten, hogy számára (ár, tudás, cél, praktikum, elérhetőség…) a legmegfelelőbbet, legjobbat kiválassza. Keresgélése, segítőszándéka, lázas utánajárásra indította, észre sem véve, hogy megígérte, hogy segít neki a vásárlásban is Budapesten… Ekkor a család lázas keresgélésbe kezdett, hogy a legjobb orvost megkeressék, hogy segítsen… Meg is találták, Rihmer Zoltán professzor úr személyében… A párom  egy régi szeretett orvosát, Rigó Pétert volt hajlandó csak elfogadni, felhívni és tanácsot kérni… Szerencsére ő is a professzort ajánlotta, ezért azt mondta, tesz még egy utolsó kísérletet… Ekkor már több mint egy hete nem evett, nem vett be gyógyszert… kész csoda, hogy nem lett súlyos elvonása… Így került a Bp-i Kútvölgyi kórházba…
Itt mentették meg félig lebénult kezét is, amit itthon egy neurológus doktornő lekezelően azzal utasított el, hogy: „Nem kellene annyit inni!”. (A doktornő ezen álláspontján, párom „Én nem iszom” válasza sem változtathatott.)
A Rivotrilt azonnal megvonták tőle. Azt mondta a professzor, hogy előfordulhat némely esetben, hogy pont fordított hatást vált ki a betegnél, és minél jobban emelik az adagot, annál rosszabbul lesz a beteg. Miután az étkezését is sikerült beindítani, javulni kezdett az állapota. A főnővér azt a kérdést tette föl nekem kb. ötször, - mindig egyre érthetőbben artikulálva - hogy „Mit szeret?” a férjem. „Mi a kedvenc étele?” Nem értettem a kérdését, mert errefelé elképzelhetetlennek tűnt, hogy bármit megfőzetnek a konyhán a beteg kedvéért, csakhogy visszanyerje az étvágyát és normalizálja az étkezését… Egy hét múlva sikerrel jártak, addig még az evés gondolatától is hányingere volt. Az alapgyógyszerein (Lítium) nem változtattak a fentit kivéve (Rivotril), de kapott pajzsmirigy gyógyszert, bár a pajzsmirigyével semmi gond nem volt! Azt mondták, nem tudni mitől, de jól hat az ilyen típusú megbetegedésekre… Nem voltam nyugodt. Hazajöttünk,– ezt is rendszeresen kellet kontrollálni – de szerencsére itthon pár hónap múlva elvették tőle, s ezt különösebb megrázkódtatás nélkül viselte…

Manapság rendre cserélgetni kénytelenek a bevált gyógyszereket, mivel a támogatásokat hol megvonják, hol visszaállítják… Támogatás nélkül egy gyógyszer, egy havi adagja 20 ezer Ft fölött van… Azt mondják, ugyanaz a gyógyszer, a hatóanyag, csak más a gyártó, stb… De a betegnek nem mindegy. Főleg, ha több gyógyszert, és esetleg más betegségére is kell gyógyszert szednie… Elég, ha a vivőanyag változik, máris máshogy hat az egyénre… A gyógyszerek egymásra hatása is bejátszik… Senkire sem hatnak ugyanúgy a gyógyszerek, mivel nincs két egyforma betegség, s mindenki szervezete különböző, és így máshogy is reagál…

Mindezek ellenére „szerencsésnek” mondhatjuk magunkat… Párom betegségbelátással rendelkezik, szégyenérzet és hivalkodás nélkül. Együttműködő, megbízhatóMögötte áll a családja, a családom, a barátaink…  s mellette állok én is.

Németországban élő gyógyszerész unokatestvére elmondta, hogy ott az ilyen betegek, csak Lítiumot szednek… Férjem a csökkentések után, már „csak” ötféle gyógyszert szed, napi 9 tabletta. Plusz a vitamin. Évek óta kompenzált állapotban van, kisebb tüneteket leszámítva… Három és fél éve nem kellett kórházba befeküdnie.

Bár mindent megteszünk a betegség tünetmentessége érdekében, tudjuk, hogy semmit sem tehetünk… A betegség zajlik, nem tudni milyen a  lefolyása… Állunk elébe…

Egyelőre.

Bipoláris affektív zavar gyógyszeres kezeléséről... II. rész: ITT!


posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net              Levél Uray Erzsébetnek

2011. szeptember 16., péntek

Mosom kezeimet... mindhiába

Tegnap a megbízott igazgató bejelentést tett, miszerint ő marad december 31-ig a megbízott igazgató.
Magyarázatul hozzáfűzte, hogy a benyújtott pályázatokat nem találták jónak, ezért, majd a kormányhivatal az átvételt követően újra dönt a pályáztatásról.
Hm?

A hír, több ponton sántít, még ha igaz lesz is… Mert nálunk tudjuk, bármi megtörténhet.

Hivatalos értesítést kaptam a héten, a meghallgatás időpontjáról, az igazgatói állásra kiírt pályázat ügyében.

Bányai Gábor és Vincze István mb. igazgató, milyen alapon hint el olyan információkat, melyeket hivatalosan nem erősítettek meg?

Nem tetszettek a benyújtott pályázatok? Kinek, és milyen szempontok alapján? S miért, ők értesülnek erről elsőként? Hogy az én pályázatom nem tetszett mindenkinek, azon nem csodálkozom, mivel alapjaiban kívánok változtatni az eddigi felálláson, hozzáálláson és működésen.

Hárman nyújtottunk be pályázatot. Két szakember és egy laikus – a jelenlegi megbízott igazgató -, aki viszont nem felel meg a pályázati kiírásban foglaltaknak. Csakúgy történik ez is, mint tizen évvel ezelőtt… Ennek ellenére, a nem tetszett pályázat nem szakember benyújtóját, megerősítik megbízott igazgatói státuszában? Milyen ismerős ez is, hiszen épp lemondása előtt – pályáztatás nélkül - hosszabbították meg 5 évre, a botrányoktól elhíresült intézmény igazgató asszonyának kinevezését...

Az elégedetlenek mindig is az információ birtoklását tekintették felemelkedésük zálogának. Ezért tudott ilyen remek besúgórendszer kiépülni kishazánkban.
Idő előtt – hatalmunk fitogtatása céljából – elsütni meg nem erősített információkat, nagy hiányosságról árulkodik, de ebbe most ne menjünk bele. Ráadásul ez a bejelentés nem az információáramlás biztosításáról szól, - amivel az intézményünk sohasem dicsekedhetett, – hanem az információkkal történő visszaélésről.

Kinek az érdeke mindez? Kik járnak jól a helyzet fenntartásával?
(Ha kicsit belegondolnak, megkapják a válaszokat.)

Mosom kezeimet? Mentjük, ami menthető? Időhúzás, elévülés? Kihátrálás a felelősségre vonás alól?

Elárulok egy titkot, Pilátus, - a közmondással és a közhiedelemmel ellentétben - nem véletlenül került a Credóba. Nem volt ártatlan, se ártalmatlan. Bár óvva intették, hogy  tartsa távol magát ettől az ügytől, nem fogadta meg a tanácsot. Fontosabb volt neki az igazságnál, hogy megmaradjon a hatalma. Neki kellett a törvénytelenséget jogszerűsítenie! Hiszen a zsidók a saját vallási törvényeiket is megszegték ezzel, Pilátus pedig az ártatlannak vélt és talált embert szolgáltatta ki igaztalanul a kereszthalálra…

Adnék egy jó tanácsot azoknak, akik mossák kezeiket… Azoknak, akik ártatlanokat hagynak keresztre feszíteni... Tartsák magukat távol a törvénytelenségtől és a törvénytelenektől!
A véreskezű gnómoknak már nem adok tanácsot… nekik késő…


posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net              Levél Uray Erzsébetnek

2011. augusztus 24., szerda

"Sokkal többet élt..."

"Az itt végzett magas szintű mentálhigiénés és orvosi szakmai munka eredményeképpen, valószínű, hogy lakónk jóval többet élt, mint ahogy azt saját környezetében megtehette volna..." - nyilatkozta Vincze István mb. igazgató, a Tv2 Tények című műsorában.


Vélemények:

.

„A „Tények”-ben durvább volt! Sokkal nagyobb hangsúlyt fektettek a nyilatkozatra!”

„Nem durvább, hanem a műsorvezető felkonferálása megdöbbentő volt! Ki az, aki eldöntheti, ki mennyi ideig élhet? Milyen kijelentés az, hogy így is tovább élt, mint ha máshol élt volna? A dolgozóknak is megmondja, kinek mennyi van hátra?
A vigyor a nyilatkozó arcán főleg felháborító!

A műsorvezető arcán látszott a megdöbbenés az igazgató kijelentésén!”

"Idáig nem esett meg vele"! Borzasztó! Igen, "általában" egyszer hal meg az ember, Igazgató Úr!

„Egy tábori lelkésztől sem volna elfogadható az ilyen kijelentés! Nem, hogy egy igazgatónak kinevezett paptól! Emberségességet nem tanítottak vele? Éjjeli Bagoly



posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net              Levél Uray Erzsébetnek

Úgy szeretlek, majd megcsaplak…


Tegnap újabb tanúk meghallgatásával folytatódott a tárgyalás, majd a vád, és védőbeszédet követően, ítéletet hirdetett a bíróság, az "Úgy megcsaplak, nem kelsz fel többet..."* ügyben.

K. Mária kimentette magát a tanúvallomási kötelezettség alól. További meghallgatásától eltekintett a bíróság. Lásd: ITT! 
Lehet, hogy nem akart hazugságba keveredni, mint a többi kollégája, de a kihátrálásával, éppen hogy sikerült felsorakoznia a többiek mellé. Mennyire sajnálatos.

V. Ágnes (csoportvezetőm) ugyan elmondta, hogy tudott a kollégák elmondásából a történtekről, de hogy kitől hallotta és mit, arra már nem emlékezett… Arra nem adott választ, hogy hogyan hallhatta a kollégáktól, ha egyikük sem hallott semmit? Ezzel véleményem szerint elismerte, hogy hazudtak a kollégái.

A vádlott korábbi beosztottja K. László, állítása szerint – a lehető legizgalmasabbnak ígérkező párbeszéd ideje alatt – a tornaszoba és a kollégák között járkált. A tornaszoba használata ugyan a korábbi meghallgatások során fel sem vetődött, sőt eddig úgy tudtam, hogy nevezett végig jelen volt, de nem hallott semmit. Egyébként pedig, ha egy lakónk mégis a tornaszobában tartózkodott, azt csak felügyelete mellett tehette, tehát nem értem, miért hagyta volna el folyton a munkaterületét? Talán, hogy ingázva ne halljon semmit?

A vádlott bizalmasa, B Brigitta, nem bírta a szembesítést, - legjobb indulattal is – éretlenül viselkedett, s közölte a bíróval, hogy ő(k) nem beszél(nek) velem, mert aláírtá(k) az összeférhetetlenségi indítványt ellenem, s ezt a fogadalmát nem szeretné megszegni a bíróságon sem… A bíró elmagyarázta neki, hogy annak ehhez semmi köze, és a szemembe kell mondania azt, amit állít… Újból rám nézve azt mondta, hogy ő jelen volt ugyan az elejétől a végéig, de nem hallott semmit, sőt állítja, hogy még a hangját sem emelte föl a vádlott. (Ez utóbbit kár volt mondania, hiszen azt az összes tanú és maga a vádlott is elismerte, hogy indulatos volt.) A szembesítés eredménytelenül zárult, mivel én azt állítottam, hogy meggyőződésem, hogy minden szót hallott ő is, és a  kollégák is.

Ezután következett a vádbeszéd. Az ügyésznő mindenben hitelt adott a szavaimnak, s a vádlottra letöltendő börtönbüntetés helyett, - büntetlen előéletére  hivatkozva – megrovást kért.

Az intézmény ügyvédje –  más eszköze nem lévén – a legjobb védekezés a támadás elvét vetette be ismét, hogy a védence szavát is hitelt érdemlőnek állítsa be. Hivatkozott arra a tényre, hogy milyen hosszú ideje dolgozik az intézménybe (?* a szerk), valamint arra, hogy többször kitüntették (igazgatónő közeli rokona* a szerk.)! Lásd: ITT! és ITT!
Személyemet igyekezvén elmarasztalni megjegyezte, hogy ellenem jelenleg is büntetőeljárás van folyamatban, és felolvasta a munkaviszonyom megszüntetésének indoklását, melyet az összeférhetetlenségi indítványból emeltek be…
Elmulasztotta megemlíteni, hogy az a büntetőeljárás, egy magánvádas eljárás, - ahol még ügyész sincs - melyet vsz. azért kezdeményeztek, hogy ezen a tárgyaláson bevethessék ellenem… Emlékeznek, a blog miatt… Szóval az a büntetőeljárás köszönőviszonyban sincs azzal, melyben az ügyvéd úrnak korábban – érintettként - része volt, vagy amiből most  próbálja kimosni védencét… Sőt, ha már olyan elánnal olvasta fel az ellenem felhozott, hazug rágalmakat tartalmazó indoklást, a tisztánlátás végett elmondhatta volna, hogy az állítás ellen én egyébként munkajogi keresetet nyújtottam be, melyben ő, az intézmény jogi képviselőjeként jár el. Ahogyan – csak a teljesség kedvéért - elmulasztotta azt is megemlíteni,  hogy aki az elhangzott rágalmakat kezdeményezte és aláírta, az az exigazgató asszony, aki a sorozatos botrányok és hazugságok miatt, a nyilvánosság előtt lemondani kényszerült, s akit  köztörvényes bűncselekményekkel meggyanúsítottak.
Végül, bizonyítás hiányára való hivatkozással kérte a vádlott felmentését…

A bíró úr elmondta, hogy a törvény értelmében, csak akkor van joga büntetés kiszabására a bíróságnak, ha a vád bizonyítást nyert. Ebben az esetben azonban – arra a bizonyos mondatra* tekintettel, melyre a büntethetőséget megállapíthatná – nem nyert bizonyítást, ezért bizonyíték hiányában felmenti a vádlottat.

Elfogadták mindketten, az ügyész  és az ügyvéd is.
A vádlott az utolsó szó jogán még felállt és szólni kívánt:  Én szeretem az Erzsikét, jóba vagyunk, semmi bajom vele, most is beszélgettünk (kint együtt várakoztunk*)… Azt nem tudom, hogy ő miért nem szeret engem… pontosabban tudom, azért, mert én az igazgató közeli rokona vagyok…” (? *A szerk.)
A bíró úr közbe szólt: Úgy tudom, hogy jelenleg Vincze István a megbízott igazgató… Elfogadja az ítéletet? - kérdezte ismét.
- Igen, köszönöm szépen.

Tőlem nem kérdezték meg… Azért, most itt válaszolok: Nem, nem fogadom el.
Megértem, de nem értek vele egyet…

posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net              Levél Uray Erzsébetnek

2011. augusztus 17., szerda

Húgyot itattak a betegekkel – poénból!

Ami a médiából kimaradt… 

Megtudtuk, amit már az elején mindenki tudott… Kivéve néhányunkat…

Így szólhattak volna az intézményünkről szóló hírek, a kezdeti „cigarettáért, szexuális játékokra kényszerítették a betegeket”, az utóbbi „csikkből kávét főztek, és azt itatták a betegekkel” főhír után, szalagcímként:

Teaként kínálták a kacsából kiöntött vizeletet a betegeknek

Ennek kellett volna főhírként elhangzania az országos sajtóba… De legalább a halasi trükkösök tollából olvashattuk volna… ennyi azért elvárható lenne… ha már fizetünk a hírekért, ha akarunk fizetni, ha nem…

Igen, jól olvasta… Ezt az osztályon dolgozó összes kolléga tudta, s – néhány kivételtől eltekintve – mulatságos dolognak tartotta…

Remélem, hamarosan az arcátlanok arcára fagy a mosoly…

Azt már mondanom se kell, hogy ezek a személyek, a mai napig a betegek mellett dolgozhatnak… ráadásul büntetlenül…
Vérlázító…

(Emlékeznek még, a vezetés és a megyei fenntartó részéről, a kifogásként  agyonszajkózott "ártatlanság vélelmére"! Én bűnpártolásnak hívnám, igaz, én laikus vagyok. Ahogyan bíró sem vagyok, de megtaláltam volna a törvényes módját annak, hogy - az eljárás végéig -  eltávolítsam a betegek mellől a vádban szereplő személyeket… Mert érdekes módon, nem teszi meg az, akinek kötelessége lenne… A betegek érdekében nem járt el egyetlen vezető sem, sem az ellátottjogi képviselő, ahogy a gondnokok sem, sem pedig a megyei közigazgatási hivatal,  sem az ombudsman… A PÉF pedig, mint megtudtuk, arra vár, hogy egy kiszolgáltatott lakó panasszal éljen azok ellen, akiktől függ!)

Pedig azóta, új, megbízott igazgató tevékenykedik… szemet hunyva a munkakerülésnek, törvénytelenségnek: a táppénzcsalástól, a diploma nélküli diplomás besorolásokon át, a közpénzek magáncélú felhasználásáig… Sajnos a sajtónak is elődje szlogenjét nyilatkozza: „nem történt semmi!” 
„Mentségére” szolgáljon, hogy legfőbb tanácsadója és jelenlegi munkatársa az az exigazgatónő, akinek a vezetése alatt az intézmény és vele együtt városunk, hírhedtté vált az egész világon…. 


posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net              Levél Uray Erzsébetnek

2011. augusztus 16., kedd

Egy meghallgatás margójára, avagy a legjobb támadás a hazugság?

 
B. A. főápoló asszony, N. K. gyógypedagógus, K. Z.  gazdasági vezető a blog miatt, becsületsértés és rágalmazás vádjával újra feljelentettek minket, ezúttal Polt Péter legfőbb ügyésznél, Dr. Polyák Zsolt BKM-i Rendőrkapitányság bűnügyi igazgatójánál, valamint Orbán Viktornál, Bányai Gábornál, és Lukács Lászlónál… (Nem tréfálok!)
Az első feljelentésekről csak a fenyegetésekből értesültünk, mert a rendőrség -  tudtunk nélkül - megszüntette az eljárásokat.

A bírósági meghallgatás előtti napon, döbbenten vettem tudomásul, hogy a papírdosszié, melyben az ügy iratai voltak, több mint 10 cm vastagságú… Perennis itt, Perennis ott, Bóni cicánk itt, Bóni ott… Színesben, fekete-fehérben, internetről: blogról, iwiwről, facebookról leszedett fényképek, blog bejegyzések, hozzászólások másolatai, nyomozóhatóság vizsgálatai, levelezései, stb. A képtelen vádakkal - kaptafára - megfogalmazott  feljelentések, fellebbezések több soron…
Szánalmat érzetem… majd felháborodást, mivel újra az a kérdés ötlött elém, kinek a pénzéből mindez? Ez volt az a kérdés, melyre korábban sem kaptunk választ. A papírhegyekről az intézeti faírtás jutott az eszembe, s immár sírhatnékom is támadt…

De van, ami sosem változik. Ugyanaz az indulat volt bennük, a bírósági meghallgatás során, mint korábban bármikor… immár senki sem köszönt vissza közülük… se bemenet, se kijövet… Az utóbbit a bírónő is hallhatta, pontosabban nem hallhatta… Sértettségük a legelemibb illemszabályok betartását sem engedi…

A bírósági meghallgatás a békéltetésről szólt. Három kérdés a vádlókhoz, hogy hajlandók e békülni, a válasz, három fejcsóválással kísért, határozott NEM!

Azután előadták a sérelmeiket… Mindent, azt is, ami nincs a papírra vetve...
A bírónőtől megtudhattuk, hogy csak a feljelentésben konkrétan felsorolt panaszukkal foglalkozhat a bíróság érdemben, mással nem. Sőt, csak azzal a panasszal, aminek a dátumára hivatkoztak a feljelentésben, s ami megegyezik, a bejegyzés, vagy hozzászólás dátumával. Tehát, ha a feljelentésben a 26-i bejegyzésre hivatkoznak, akkor nem hozakodhatnak elő egy 27-i hozzászólás sérelmes tartalmával. Elutasította a bírónő azt is, hogy más személyt is bevonjanak az eljárásba vádlottként! (?) Kiderült az is, hogy Perennisnek a blog üzemeltetésén kívül más nem róható fel, ez pedig mindenkinek alanyi joga. Nekem egy bejegyzés, és egy hozzászólás miatt kell „felelnem”…
A meghallgatás végén azt is megtudtuk, - az egyik vádló előadott kérésével ellentétben, - hogy nincs mód más korábbi feljelentők (vezetők) csatlakozására ebben az ügyben. Az illető, több – a tárgyhoz nem tartozó - sérelmét is előadta rám vonatkozólag, példának okáért azt, hogy én feljelentettem az intézményt, amit a nyomozók bűncselekmény hiányára hivatkozva megszüntettek, és én a megszüntetés ellen panasszal éltem (fakivágás, jótékonysági koncert bevétele). Érdekes. Azzal a magatartással panaszol be engem a bírónőnek, amit ők tanúsítanak az ügyben!? Ugyanis megszüntették korábban a blog ellen feljelentéseiket, mire ők panasszal éltek…
Az árulkodás ezzel nem ért véget, csak mondta, mondta, mondta… (az új blog miatt; hogy én állandóan támadom a vezetést; annak ellenére, hogy a vezetést egyetlen ellenőrzés sem marasztalta el) – ez utóbbi több, mint nem igaz, gondoljunk csak a belső ellenőrre, vagy a volt igazgatónőre…).

A végén én is szólhattam, és elmondtam, hogy eddig bárki, ha megkért bennünket, hogy vegyük le a róla szóló kellemetlen hozzászólást, levettük.*.......................................................................................
...........................................................
Többször előfordult provokáció, amikor magukról írtak fel rágalmazó dolgokat, - amit  mellesleg rövid úton töröltünk - aztán megtámadtak vele minket…
A feljelentések óta, a helyzetem jelentősen megváltozott, mert elbocsátottak az intézményből, aminek következménye lehet, hogy közel, s távol, nem tudok majd elhelyezkedni… *................................................................................................................................................ Úgy gondolom, - mondtam a bírónőnek, - hogy ez kellő elégtétel lehet számukra
A bírónő rájuk nézett, majd nyugtázta: Látja, hogy ez nekik nem elég…

Az észrevételemre a szószóló felállt, és a bírónőnek az alábbi cáfolatot adta elő: *............................................................................................................................................ Mi nem is dolgozunk egy területen, mert ő szakmai én pedig a gazdasági részen dolgozom, így hát nem is vehettem részt ebben. A többiek hallgattak, ők bölcsebbnek bizonyultak, vagy csak nem akartak hazugságba keveredni. Tudniillik, az ellenem íratott összeférhetetlenségi indítványok kapcsán készült jegyzőkönyvek tanulsága szerint, a cáfoló K. Z. (Sz. P.-néval) 14 db jegyzőkönyvet készíttetett, B. A. (S. I.-val közösen) 13 jegyzőkönyvet készített, N. K. 5 jegyzőkönyv, illetve indítvány kezdeményezője volt. Erre azért nem lehet azt mondani, hogy semmi közük nem volt a munkaviszonyom megszüntetéséhez!
*





Jó lenne tisztázni, hogy kik is azok, akiknek valóban a vádlottak padján van a helyük.


*A kipontozott, illetve üres sorokat a bíróság becsületsértésre alkalmasnak találta, ezért töröltük.


posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net              Levél Uray Erzsébetnek

2011. július 31., vasárnap

Hallgatásom okán

   
Hosszú ideje nem írtam már, pedig történésben nem volt hiány… Vágyódásunk, érdeklődésünk, bár másfele mutat… mégis visszakényszerít bennünket a gonoszság, a hazugság és az igazságkeresés…

Talán emlékeznek a folyamatos rágalmazásra az ellenblog részéről, amely becsületsértés és rágalmazások sorozata miatt magát felszámolni kényszerült… A bosszúállók és vérszomjasok táborát kiszolgáló fórum, szomorú bár, de hasznos tapasztalat volt. Lelepleződött az intézményi „elit” igazi arca, megtudtuk, hogy kik is a munkatársaink. Helyzetjelentés egy vidéki szociális intézmény belső – valós – életéről, vívódásról, harcról, indulatokról, s arról, hogy hova jutott, dilettánsok kezében az intézmény…
*







(A fenti hiányzó sorokat a bíróság alkalmasnak tartotta a becsületsértésre, ezért azt töröltük. *A szerk.)

Ráérős időnkben tehát rendőrségre, bíróságra járunk, szembesítésre, meghallgatásra… Na nem mindig azért, hogy előmozdítsuk az igazságszolgáltatást, hanem hogy mások  hátráltathassákMert valakiknek ez az érdeke…

Megküldte a munkaügyi bíróság az ellenem beterjesztett, vaskos  anyagot… Tartalmazza az összes indítványt, beadványt, jegyzőkönyvet, melyet egyenként felvetettek a kollégákkal… Olyanokkal is, akik nem akartak ebben részt venni, s olyanokkal is, akikkel nem dolgoztam együtt, így nem is lehetett rálátásuk a munkámra… 
Megmondom őszintén, elkeseredtem… Nem azon, amit tartalmaztak a jegyzőkönyvek, hanem azon, amivé szemem előtt váltak az emberek… Eszembe jutottak Orbán Viktor szavai: „A szüntelen alkalmazkodás a jellemtelenség melegágya... ”
Nem értették meg, hogy ezzel sokkal jobban ártanak maguknak, mint nekem. Mert az önbecsülés elvesztése, csak a kezdet… a rossz, nem éri be ennyivel, még többet akar… Ez az igazi csapda, melybe belesétálnak… Engem kirúgnak, ellehetetlenítenek ugyan, mégis jól alszom, s tükörbe tudok nézni… Arról nem beszélve, hogy az igazság melletti kiállás olyan szűrő, melyben az ember ugyan elveszít – barátnak hitt – ismerősöket is, de akik megmaradnak, azokat nemcsak szeretni, hanem tisztelni is fogja, felnéz rájuk. Ráadásul olyan támogatókkal is kapcsolatba kerül, akiket nem is remélt…

Végezetül, hallgatásom oka az is, hogy benyújtottam a pályázatot az intézményvezetői állásra… Tettem ezt a lakók, a kollégák és a szakma iránti elköteleződésből és azért, mert korábbi ígéretemet nem akartam megszegni.
Ezúton is köszönöm barátaink támogatását és áldozatvállalását!


posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net              Levél Uray Erzsébetnek

2011. május 29., vasárnap

Átverések II.

   

Előzmény: Átverések
 

Amitől eldőlt Vincze István, az új lelkészigazgtó sorsa:

Felkértem magam mellé  Simon Ilonát, a vezetői feladatok ellátásáig...” 
„Monitoring feladatokkal bíztam meg. Az eszközkészlet és a humánfeltételeket vizsgálja át, mert működőképesség fenntartása a cél. A szakmai képességeinek megfelelő, mindent átfogó vagyonleltárt is készít majd.*” 

Mi időben szóltunk, aztán ne tessenek minket hibáztatni!

*A fentiek a sajtónapon hangzottak el


posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net              Levél Uray Erzsébetnek

2011. május 28., szombat

Bukszamentés másként

   

Pénzeket, intézményvezetőnőket úgyis át lehet menteni, ha a vezetőt lemondásra szólítjuk fel, vagy  egy adott intézményt bezárunk, összevonunk, más telephelyre helyezünk.

Így az intézmény megszűnésével a korábbi vizsgálatok okafogyottá válhatnak, s a folyamatban levő fegyelmi eljárások megindítása és lefolytatása is (Kimpián, Simon, Molnár A., Zöldhegyiné, Borbás, ....................) Sőt, Kimpián Ildikó a Juhar utcai intézmény felfüggesztett igazgatója, így még tekintélyes végkielégítésben is részesülhet. Meg sem lepődnénk, ha nem ajánlanának föl mindjárt egy másik vezetői posztot megyei támogatói…
Simon Ilonát lemondatják, de marad, igaz nem kell dolgoznia, az új megbízott igazgató jóváhagyásával. (Mellesleg ez is milliók kilapátolása a szűk intézményi költségvetésből!*)

Persze ebbe még beleszólhat a kecskeméti önkormányzat is, hiszen nem szép dolog a vidéki politikusoktól az, hogy egy nagymúltú (103 éves) kecskeméti oktatási-nevelési intézményt önös érdekből, a gyerekek hátrányára szándékoznak egy kis település iskolájába integrálni, a kecskemétiek tudta, megkérdezése és belegyezése nélkül!

Lassan mindenki számára bizonyossá válik, hogy az egész „mi majd gondoskodunk rólatok duma” csak a pénzről, és a teljes elbutításról szól, politikai hovatartozástól függetlenül…
„Adjátok ide a pénzeteket, a többit bízzátok ránk!” Idegen szemlélet lett úrrá, mely a blogunkon is gyakran megjelenik a vezetés oldaláról: Örülj, hogy ennyid is van! Ezt is nekünk köszönheted! Ha sokáig ágálsz az ellen, amit mi kényszerítünk rád, kicsinyes bosszúnkat nem kerülheted el! Majd azt harsogjuk, hogy mindenről te tehetsz!
Látjuk hova vezet a fenti látásmód… Azt hazudják, hogy pénzünkért cserébe gondoskodnak a betegekről, öregekről, gyerekekről, miközben hagyják, hogy bántalmazzák, veszélyeztessék őket, holott nincs másról szó, csak a hatalmuk átmentéséről, illetve a bukszák kimentéséről...

Szégyellhetnék magukat!


posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net              Levél Uray Erzsébetnek

2011. május 24., kedd

Pik Katalintól tanultam… IV.

  
Életünk és munkánk során számtalanszor kerülhetünk krízis helyzetbe. Ezt nem tudjuk kivédeni.
A krízis élmény gyakran kudarccal társul. Meg kell tanulnunk ennek helyes megélését.
Nem szabad a kudarcot veszteségként megélni, hanem kihívásnak kell tekinteni!


posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net              Levél Uray Erzsébetnek

A MÉDIASZTÁR PAP

   
Nem telt el sok idő, hogy az új vezető is megbukjon. Persze csak képletesen, a valóság most is más. Ő nem fog lemondani, mert nagyon magasra teszi a mércét, és saját(os) látása szerint mindig, mindenhol sikerül felette maradnia. Emlékeztetőül, a foglalkoztatósokat magasztalta fel egykoron, és valljuk be igaza lett! Az tényleg magas, ami ott folyik…

Böngészem a híradásokat, és mindenhol ugyanarra bukkanok. A széttört kezű beteg, nem elég, hogy támadott, szabályosan kiprovokálta a brutális leszerelést is. Ne gondoljanak rosszat, de azért nekem beugrik a jól ismert képsor, mikor október 23.-án egy civilt öt rendőr ver, rugdos, fúj le gáz-spray-vel. Biztos megvolt rá az okuk…

Ismerem az ipart, azért merek bátrabban is írni. Van ismerősöm, aki néha egyedül vitt el egy kisebb zárt osztályt. Csodálattal néztem a gyors és hatékony munkáját. Egyedül volt és hozzászokott, hogy a saját erejével és tudásával kell gazdálkodnia. Nem volt, nem lehetett „lincselés”. Azt még hozzá kell tennem, hogy szakképzett volt, és még egynéhány egyéb papír is bizonyította, hogy erre a nehéz pályára termett.

Ma megváltozott minden. Amint történik valami, nekiindulnak a „kulcscsomósok”, és megelevenedik október 23., természetesen biztos megvan rá az okuk itt is… 

Az újabb friss hír, más részletet is közöl. A megvert lakó Michael Jackson-nak szeretett volna levelet írni. Emberek! Így kell ezt?! Tisztességesen már nem is lehet? Világgá kürtölni, és nevetségessé tenni az egyszerű ember szánalmas nyomorát? Lejáratni, porig alázni és összetörni? Hol van ilyenkor a Biblia? Isten, a szépen szóló beszédet nem azért adja szolgáinak, hogy gunyoros okoskodásra legyen használva. Nem nagy kihívás átgázolni egy beteg ember lelkén, miért teszik mégis? Holnap elmondhatják, hogy az áldozatnak korpás a haja, hiányos a fogazata, és lábgombája is van. Bulvárra éheznek? Tudjuk, mi a lételeme az új igazgatónak. Amikor a mikrofonok elé áll, lénye átalakul, és ami emberi, abból cinikus árulás, ami szakmai, abból számító köntörfalazás lesz. Az áldozatul esett lakó sorsa pedig senkit sem érdekel, csak Michael Jackson. És a megbízott szónok kiszolgálja a médiát… 

Immáron felzárkózott az elődökhöz másban is, amikor ezt a kijelentést tette: "Nyomát sem láttam itt annak, mint amiket az intézménnyel szembeni vádakban megfogalmaznak."

Most már tudjuk, hányadán állunk.



posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net              Levél Uray Erzsébetnek

Halálbiztos terápia - ÚJRAKÖZLÉS!

Ez a bejegyzés május 8.-án, EGY HÉTTEL a kéztöréses eset (ITT!)  ELŐTT íródott!

Előzmény: ITT!

Mint írtuk, átsuhant fejünkben az a gondolatfoszlány, hogy a hetes osztályon, a legsúlyosabb betegeknél, azért cserélik le a férfi személyzetet női ápolókra, s azért csökkentik le a betegek gyógyszeradagját egyik napról a másikra, s változtatnak a bevett szakmai gyakorlaton, mert jól jönne most a tárgyalások finisében egy kis nővérverés, amiből hasznot húzhatnának…

A dolgozókat ért támadásokkal, a jogos önvédelmet hangsúlyozva lehetne az ápolók brutális fellépését, a betegveréseket elbagatellizálni…

Aztán elvetettük, bízva abban, hogy ilyen galádságra csak nem képesek a vezetőink…

A közigazgatási hivatal határozata alapján, drasztikus létszámcsökkentést kell elérni… Ennek több útja lehetséges, az egyik, a felvételek szüneteltetése, a másik az intézményi jogviszony megszüntetése… Ez utóbbi például megszűnhet, áthelyezéssel, kiköltözéssel, illetve elhalálozással.

Harangozó Judit főorvosnőtől tanultam – többek között -, ha a beteg jól van, nem szabad változtatni a gyógyszeres terápiáján. Sőt, még a régi gyógyszereit is érdemes meghagyni neki, annak ellenére, hogy ma már jóval korszerűbb készítmények is léteznek.

Egyre több esetet hallani, indokolatlan terápiamódosításokról az intézetben. Illetve elmaradnak az indokoltnak tűnő terápiamódosítások, melyek a betegek kompenzált állapotának eléréséhez elengedhetetlenül szükségesek volnának. Ezek nem az árváltozások miatti módosítások. Itt a terápiamódosítás, kifejezetten, a gyógyszeradag csökkentését jelenti. Drasztikus csökkentést. Az egyik következménye, hogy az eddig nyugodt beteg zaklatottá, agresszívvé válik, és nem kap segítséget… Egyre többen köszönhetik ennek, állapotrosszabbodásukat, mely nagyon nehezen kezelhető, hiszen dupla terhet jelent a beteget közvetlenül ellátók számára. Nemcsak az agresszív betegek száma nő meg, amit pluszba kell kezelni, kivédeni, adminisztrálni, hanem a többi beteget is meg kell védeni, miközben el kell őket is látni… A gyengébb nem védelme automatikusan elvonja a figyelmet, a bajbajutott (megtámadott) kolléga is segítségre szorul… Ráadásul a munkatárs is feszült lesz, amitől mindenki még feszültebb lesz…

Mindezek azért történhetnek meg, mert az intézményi hierarchiában a felettük állók nem teljesítik a munkavállalói kötelességüket, és nem képesek megfelelni a minimum szakmai elvárásoknak és követelményeknek sem.

A terápiamódosítások  másik következménye lehet, az elhalálozás. Többeknek feltűnt, hogy a hirtelen elhalálozások közvetlen a drasztikus terápiamódosítás után következnek be. Ezúttal azonban a halál oka nem szívmegállás volt, hanem tüdőgyulladás… Ez még a laikus dolgozóknak is szemet szúr.

Lásd még: ITT!  

Nem értem. Vagy ha igen, az nagyon rosszat jelent


posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net              Levél Uray Erzsébetnek

Mindennapi rémület

Rosszul alszunk mostanában. Na, nem azért mert a lelkiismeretünk ne lenne tiszta, hanem azért, mert nem tudhatjuk, hogy mikor kell megint szégyenkeznünk. Több száz becsületes ember figyeli a híreket, rettegve, mikor lesz megint valami híranyag a kőrősi úti Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonáról. Azt már tudjuk, hogy elismerő tudósításokat nem kaphatunk. Nincsen fa-ültetés, pályázaton nyert ingyen nyaraltatás a lakóknak, ahogyan akadálymentesítés, vagy kerítésfestés sem! Sőt!

Görcsben rándul mindenki gyomra, mikor derül ki, egy újabb csalás, egy újabb sikkasztás, egy brutális verés, vagy éppen a lakók, jól szervezett kisemmizése.

Nehezen alszunk, mert ők még mindig itt vannak, és mint ha mi sem történt volna, utazgatnak százezrekért, egy helyben; cégeikbe pumpálják a közpénzt, megkárosítva ezzel pont a közt; a védelemre szorulókkal bánnak a legkomiszabb módon; és egzisztenciális félelem keltésével gyűrnek maguk alá mindenkit. Arcátlan hazugságaikkal cáfolnak minden tagadhatatlan tényt, fenyegetőznek, és mindenkit „meg akarnak csapni!”

Rosszak az éjszakáink, mert ötszázhetven embernek kell rettegnie pár tucat ámokfutó miatt. Most azonban elindult valami. Ahogyan dereng a hajnal, úgy világosodik, és úgy hagy alább a félelmünk. Segítőink látják szenvedésünket és mellénk állnak, mert az igazság már köztudott, és csak rövid idő kérdése, hogy a törvény ereje mikor söpri el az ósdi és öntelt vezetést.

Eljön hamarosan az ideje a nyugodt éjszakáknak, és nappaloknak, nem kell már mások miatt szégyenkeznünk, és a „megérdemelt jussukkal” távozó csalók már nem fognak veszélyt jelenteni a lakókra, és a becsületes dolgozókra.

A HírTV Magyarország legnagyobb hírszolgáltatója, több millió háztartásban van jelen. (Nem összekeverendő a Ponty TV-vel.) Az alábbi videó a HírTV hétfői (2011-05-16) anyagából való. Ők már velünk vannak, ahogyan Magyarország legolvasottabb polgári napilapja, a Magyar Nemzet is, és Bács-Kiskun  megye leglátogatottabb internetes portálja a BAON.hu is.



Május 16., reggeli híradás: "Nem történt semmi? Dehogynem!" 


A  Magyar Nemzet cikke, május 16.:

Új botrányok a pszichiátrián
Nagyításért kattintson a képre!

Baleset, tűz, sikkasztás a halasi pszichiátrián
Nagyításért kattintson a képre!

FRISS! FRISS! FRISS!

 A BAON.hu hétfői bombahíre megtekinthető: ITT! 


Perennis


posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net              Levél Uray Erzsébetnek

2011. május 22., vasárnap

Kizártak a bezártak…

    
Összeférhetetlenségem miatti felmentésemet követően, egy hónap után, visszahívott még négy napra dolgozni, az új megbízott igazgató…
Hosszú távollétem alatt semmi sem változott. Az összeférhetetlen kollégák, azóta is csukják irodájuk ajtaját, - kirekesztve a többi 5-6 kollégát - mint annak előtte… Tehát, a viselkedésük nem miattam lett abnormális… de hát, ezt eddig is mindenki tudta.

Érdekes és tanulságos volt ez a pár nap… Ki mivel keres meg, vagy tart föl még utoljára, hogy győzködjön igazáról… Néhányan lelkiismeret-furdalással közelítenek felém, magyarázkodnak, biztatnak, hogy ne hagyjam… Páran elnézést kértek, hogy aláírták ellenem az indítványt… Nem tehettek mást. Tudom, megértem, bár nem értek vele egyet. Volt, aki közölte, hogy ő kerül a helyemre… Váratlan, meglepő fordulat nem történt…

Fájt hallani az általam tanított énekkart, amint a zsoltárokat nótaként énekeltetik velük, a népdalokat fölváltják a nóták, a hazafias dalokat a sanzonok, szinti aláfestéssel… A legrosszabb az volt, hogy kellő magabiztossággal, hamisan énekeltették az énekkart… De hát, ez sem az én gondom…
Sírt a lelkem, hallani az áhítatot (bibliaórát), amint a lelkészigazgató úr zsoltáréneklés helyett a populárisabb, gitáros, ifjúsági melódiákat erőlteti. Lehet, hogy közkedveltebb, könnyebben énekelhető, de sivárabb is, mind zeneileg, mind szövegében, mind lelkiségében, mind tartalmában… És, nem adja azt a pluszt, amit egy archaikus szövegű, régi dallamvilágú,  nehéz ritmusú, mély lelkületű zsoltáréneklés nyújt… De hát, ez se az én gondom…
A filmklub helyett filmvetítés (Terminátor és hasonlók) van egész délelőtt a hálóterves foglalkoztatás alatt… ahova bárki beülhet… De hát, már ez se az én gondom…

Helyettesítettem három kollégámat a négy nap alatt. Az egyiknek van a legnehezebb hálóterve… sétagalopp volt az enyémhez képest, ha értik, amire gondolok… A másik, a „szakértő” a Muppet Showból, öt foglalkozásból háromszor, egy ember, majd egyszer két ember, végül három ember… Nem, ez nem autista iskola, ahol 15 gyerekre van 5 szakember. Itt 170 főre van egy szakember papíron, aki saját bevallása szerint sem fejleszt már évek óta…
Csodálkoztam azon is, hogy Klamm László a "sosincsbent" főnök helyettese (nem a személye miatt). Megtudtam, hogy N. K. - főnöke mószerolása miatt - kiesett a pikszisből és így mindig más a főnök: Sz. Orsolya, B. Brigitta, M. Alíz felváltva… Persze, aki ért ahhoz, amit csinál, az szóba se jöhet, nehogy kiderüljön, hogy helyből jobb, mint a kinevezett vezető és helyetteseik…

A négy nap alatt, két súlyos bántalmazásról is beszámoltak a betegek, melyeket eddig, én is csak hallomásból ismertem… (Hamarosan önök is megtudhatják.) 

Szerencsére a legkönnyebb volt a búcsúzás, - na jó, azért ne túlozzak, - az elköszönés… mert ezt sikerült rövidre zárni. Két kolléga itt, kettő amott és már túl is vagyok rajta.
Egy tétován lábatlankodó… és egy csukott ajtó. Ez utóbbi volt a legjobb, ami történt aznap… Nem kellett elköszönnöm Klamm Lászlótól, Szabó Orsolyától, Börcsök Brigittától, Molnár Alíztól, Nográdi Krisztinától, Keresztúri Andreától és a nem dolgozó Gyenizse Imrétől, Szikora Józsefnétől… Csak Visnyei Ágnestől. Tőlük, ezúton köszönök el. Ők a zárt ajtó mögött érzik magukat jól. Becsukózkodnak, mert titkoskodnak, fontoskodnak… Úgy látszik, van mit titkolniuk, van mit takargatniuk. Ők az elit csapat, akik parancsra írogatnak bárkiről, bármit, bármikor… Meggyőzésből, ahogyan ezt környezetükbe láthatták…

Ki fogja ezentúl figyelmeztetni őket, hogy ez egy munkahely, nem magánklub, vagy ahogyan ők mondják, klikk?
Én, már biztosan nem.


posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net              Levél Uray Erzsébetnek

2011. május 20., péntek

Olvasói hozzászólások

 
A "magasabb rendű" pénzügyekhez


„semmilyen jogotok nincs betekinteni a magasabb rendű pénzügyekbe”

Igenis van. És ha még a legnemesebb célokat gondolva különítenének el pénzeket, vagy forgatnának vissza pénzeket, akár az államkasszába, vagy a pártkasszában, vagy a választási 2/3 megszerzéséhez, megvásárlásához, vagy ki tudja mihez, akkor sincs joguk hozzá! Ugyanis a cél (pénz) nem szentesíti az eszközt! Nem lehet az igaz utat, hazugsággal kezdeni, megalapozni, nem lehet bűnös pénzt rá fölhasználni...
Ha az emberek nem képesek átlátni, és a jót választani, akkor még nem vagyunk érettek a jólétre...
Ha csak hamis (ördögi) pénzekkel tudunk lábra állni, vagy eladósítani hazánkat, hát akkor maradjunk a fenekünkön ülve!
Semmi sem jogosít fel senkit arra, hogy a hátunk mögött eldöntse, hogy mi jó nekünk, mire van szükségünk. Adósságra, hazugságra, hamis jólétre nincs, az biztos. És hamis hazára sincs.
Úgy hogy, ne jöjjön itt nekem a magasabb rendű pénzügyekről szóló vakítással, mert mi innen alulról jól látjuk, hogy ez önöknek mit jelent: hazugságot, korrupciót, csalást, gátlástalanságot, bűnözést...

Addig szálljon le, vagy ki, amíg nem késő!
Bár tudom, hogy erre önök nem képesek.

--------------------------------------------------------------

„semmilyen jogotok nincs betekinteni a magasabb rendű pénzügyekbe” - írta még a fenti idézet, értelem nélküli szerzője!

Valójában, az az igazság, tisztelt ittfelejtett elvtárs, hogy az adófizetőknek nemcsak joguk van tudni, hogy mire költik a pénzét, vagy mire nem költik (kölcsön felvétel, kiadások, bevételek, mulasztások...), hanem a magasabb rendű pénzügyekbe érintettek kötelesek elszámolni az adófizetőknek, kérés, kérdezés, felszólítás, és ha meg nem sértem, hazudozás, letagadás nélkül!
Ne az ön által nagyrabecsült, cezaromán hazudozóról, köztörvényes bűnözőről vegyen példát!  

-------------------------------------------------------------

Elszólás: "Kinek az ellenőrzési jegyzőkönyve lenne nektek megfelelő?"

Tudjuk, önök bármikor, bármilyen jegyzőkönyvet képesek előállítani, újraíratni, illetve előállíttatni, újra írattatni, eltüntetni (lásd 7. osztályon készült jegyzőkönyvek).
A kérdés, nem helyes. Nem az a kérdés ki írja újra a jegyzőkönyvet és kivel, hiszen azt csak az írhatja, aki az adott ügyben érintett.
A kérdésre a válasz, csak azt fogadjuk el, ami az igazságot tartalmazza.
Ezzel pedig úgy tudom, komoly gondjaik vannak...
Ezek szerint a lakók nyaraltatásával kapcsolatosan is minden befizetés, és visszafizetés rendben könyvelve van, csakúgy, mint  K.úr irodájába a láncos, álló toronyóra, és a leltárszáma is be lett jegyezve az átadás-átvételkor.


posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net              Levél Uray Erzsébetnek