2011. március 25., péntek

Hova keveredtem? II.

 
Mára már nyíltan kimondjuk, itt bizony gonosz erők vannak jelen… A mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem sötét erők ellen…

Ha visszatekintek, magam is megrémülök… csak néhány egyedi esetet említenék, mely szeretett szülővárosomhoz, vagy közvetlen szomszédságához köthető…

  • A határmenti bűncselekmények állandó és tömeges mértéke (benzin, cigaretta, szeszcsempészet…)
  • Az olajszőkítés koncentrált erőkkel sújtotta a régiót…
  • Ellentmondásos öngyilkosságok
  • Szűnni nem akaró cigánybűnözés…
  • Szamuráj kardos összecsapás…
  • Gyermekvédelmi segélyért a magyaroknak a Cigány Kisebbségi Önkormányzatnál kell(ett) „sorban” állni, együtt a roma családokkal…
  • Ál baromfivész több „felvonásban”
  • Gránátos, Molotov koktélos támadások
  • A halasi gyökerű Hospinvest, itt létezik legtovább, s amikor megszűnik sem szűnik meg…
  • Szoci szavaztatás az idősek szociális otthonában
  • Zuschlag-ügy
  • Egy sötétbőrű tanár nyilvánosan lecigányozza az egyik legfőbb közjogi méltóságot, és tovább taníthat
  • Intézményvezető szexuális visszaéléseket követően maradhat a pozíciójában, sőt „feljebb bukik”
  • Alkoholfogyasztás, öngyilkosság magas aránya
  • Két gimnázium egy kisvárosban
  • Négy alpolgármester
  • Elkerülő út – ami nem kerül el
  • Termálfürdő és strand, amit tulajdonosi összetétele miatt, nem lehet fejleszteni kb. 30 éve
  • Nincs CBA üzlet
  • A református egyház eladja az épületét a Hit gyülekezetének
  • Üzemek, melyek csődbe mennek… A vezetők kapnak csak végkielégítést… az új tulajdonos, mindenkit visszafoglalkoztat anélkül, hogy elküldte volna őket… (adóparadicsom)
  • Az utolsó kommunista város cím elnyerése
  • A szocialista polgármester vezette hivatal nem hajtja végre a fideszes többségű önkormányzat határozatait…
  • A helyi tv, újság és online média szoclib. kézben…
  • A Kőrösi úti pszichiátriai otthonban történt és történő visszaélések
  • Az ellenzéki internetes portál is - a fenti visszaélésekkel kapcsolatban - a bántalmazókat és a vezetőket védi, a betegekkel szemben…
  • Nyilvános tárgyalások, amik nem nyilvánosak

  • Város szépészeti (arculat) rombolás:
    • Kínai üzlet panorámás kirakatai ízléstelenek a fő utcán (bugyi, gatya, zokni, melltartó a fehér műanyag polcokon)…
    • A város központjában, a busz pályaudvarral szemben levő, klasszicista felújított ház teraszán, ablakaiban és fogasokon lóg a kínai ruha…
    • Városunk legszebb bevezető útján az érkezőket panorámás kirakattal fogadja a TURI PLÁZA (ruházati túrkáló), előtte kerti giccs bemutató…
    • A belváros főterén álló posta palota épületét eladják kínaiaknak…

Leírni is sok(k) volt, hát még visszaolvasni. Valószínűleg, sok halasi tudná még kiegészíteni a fentieket…
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy van, amire, akire büszkék lehetünk… De az egy másik írás témája lehetne…



posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net              Levél Uray Erzsébetnek

Hova keveredtem?

 
Aki először látogat a városunkba, a külső jegyeket látva, vagy egy-egy kedves lakosával találkozva, elégedetten távozik, s elismerően nyilatkozik…

Ami a halasi intézményünkbe történik, az azonban nem egy elszigetelt jelenség… A szakma agyonhallgatásából, a mindenhonnan érkező panaszáradatból ítélve, valamint az intézet politikai játszmának álcázott színterévé válását látva meggyőződésünk, hogy az egész országra jellemző, súlyos tünetről van szó.
Jellegzetes jegyeit magába hordozza a város, a régió…

Családunk, rokonaink, barátaink, ismerőseink vidéken és a fővárosban is egyaránt fejcsóválással fogadják a híradásokat, amik településünkről napvilágot látnak… Mindegyre azt kérdezik, mi van ott nálatok, hogy semmi sem működik normálisan?

Mi, akik itt élünk, lassan beletörődni látszunk a legrosszabb hírű város „kitüntetésbe”… Valójában pedig szenvedünk… Megpróbáljuk a jóval, kellemessel körbevenni magunkat, és nem foglalkozni a világ, jelen esetben városunkban zajló eseményekkel… Azzal nyugtázzuk, hogy mindenütt ez van, és már lépünk is tovább. Valóban?

Egy ismerősöm elbeszélésére hagyatkozva:
Idegenként letelepedve, amikor először szembesült a jellegzetes „jelenséggel” nem értette… Nem ismerte sem a motivációt, sem az indulatot… Nem értette a nyelvet…
Itt tapasztalta először és nem utoljára, hogy valaki olyasmit csinál, amihez nem ért… Sőt ragaszkodik hozzá… Korábbi környezetébe azt tapasztalta, ha vezető volt valaki, az azt jelentette, hogy a legjobb volt a szakterületén, többet dolgozott, többet tanult, tanított, többet olvasott, hazavitte a munkát, nagyobb volt a felelőssége, többekért kellett kiálljon, legjobb tudása szerint képviselte, befolyásolta szakmája, hivatása fejlődését itthon és külföldön egyaránt…
Itt viszont azt látta, hogy a közemberek nem tudnak helyesen beszélni, öltözködni… A polgári körnek nevezett társaság nem polgári értékeket hordoz és közvetít… Az emberek otthonkát hordanak és papucsba járnak az utcán is… Megrémült a cigányság mennyiségétől, és mindenhol jelenlévő, indokolatlan, folyamatos csoportos flangálásától… Rosszallta, a hihetetlenül előnytelen konstrukcióban igényelhető, megkérdőjelezhető minőségű közszolgáltatásokat Tv, telefon, internet, gáz… Ugyanakkor pozitív volt számára a kis szolgáltatókkal való kapcsolattartás milyensége, minősége, megbízhatósága, elérhető ára… (kisiparos munkák, cipész, biciklibolt, fodrász, kozmetikus, szerelők…)

Mégis… első pillanattól azt mondja, hogy itt valami nem stimmel… Itt nem mennek rendben a dolgok… Valami nagy, ellenerő munkálkodik…

Mióta az intézménnyel kapcsolatos történéseknek hangot adtunk, elmondhatjuk, hogy az ellenzők tábora által ránk zúdított indulatok sokasága, mértéke olyan erejű, ráadásul eszköztára alantas és nemtelen volta oly arcpirító, hogy folyamatos moderálásra kényszerített bennünket. Igyekeztünk, időben törölni a nyomdafestéket nem tűrő hozzászólásokat, mivel szégyelltük bevallani a nyilvánvalót, igen ők is ott dolgoznak, sőt kiszolgáltatott, beteg embereket bíznak rájuk… Ráadásul, sokszor saját gyalázkodó írásaikat úgy tüntették fel oldalunkon, mintha azt mi írtuk volna… Ezzel a tömény mocsokkal normál körülmények között az ember soha nem találkozott volna. Félelmetes az, hogy ezek az emberek segítőkként dolgoznak, és eszük ágában sincs más területen boldogulást keresni…

Folyt. köv.



posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net              Levél Uray Erzsébetnek

2011. március 21., hétfő

Az ellenőrök szabályzatából II.

 
Szociális szolgáltatások, intézmények hatósági ellenőrzésének eljárásrendje /részlet/


„Fontos a vezetővel történő beszélgetés során az ellenőri szerep megőrzése, ami egyszerre jelenti azt, hogy nem válhat a beszélgetés magánbeszélgetéssé és azt, hogy az ellenőrnek tekintettel kell lennie arra, hogy az ellenőrzés a konkrét szolgáltatóról, intézményről szól, így nem utalhat más intézményre, más ellenőrzési helyszínen szerzett konkrét tapasztalatokra, vagy nem hasoníthatja össze a helyszínen hallottakat, tapasztaltakat más intézménnyel.”

Előzmény: lásd lent



posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net              Levél Uray Erzsébetnek

2011. március 20., vasárnap

Az ellenőrök szabályzatából

 
Szociális szolgáltatások, intézmények hatósági ellenőrzésének eljárásrendje


„...Sokszor az ellátottak állapotuknál fogva sem (demensek, pszichiátriai betegek) tudnak megbízhatóan véleményt alkotni, de tiszteletben kell tartani vélemény-nyilvánítási jogukat, esetenként panaszjogukat. Előfordul azonban, hogy ilyenkor is alkalmasak az ellátotti közlések arra, hogy közvetett információkat lehessen nyerni pl. a mentálhigiénés munka színvonalára, a bánásmódra, a személyes gondozásra.

Különösen figyelni kell arra, ha az ellátottak nem merik elmondani véleményüket, vagy láthatóan félnek, vagy éppenséggel közömbösek, mert már sokszor szóltak, de nem volt eredménye...”

Teljes szabályzat letölthető: ITT!



posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net              Levél Uray Erzsébetnek

2011. március 19., szombat

Kívül terror, belül terror

  
A csütörtöki tárgyalást követően örültek a vezetők, hiszen az egyik áldozat édesanyja, akinek mindkét gyermeke otthonunk lakója, elmondta, hogy nem hiszi, hogy az ügyeket el akarták tussolni az otthonban

Korábban sérelmezte, hogy nem mondták meg neki, hogy a fiát kórházba vitték, jó ideig nem is láthatta…

Még is mit gondolt bárki?
Hogy azok előtt a vádlottak előtt, és ellen fog vallomást tenni, akik az intézetben dolgoznak a mai napig? 
Az ellen a főorvos ellen, aki fiai gyógyszeres terápiájáért felelős?
Azon feljelentett ápolók ellen valljon, akikből még gyanúsítottak sem lehettek és ápolóként dolgoznak a mai napig a betegek mellett? 
Vagy azon vezetés ellen tett volna tanúvallomást, akik többször is megpróbálták eltussolni az esetet, annak ellenére, hogy a kórház jelzett vissza a súlyos bántalmazás tényéről?

Ki és mit várhatna egy édesanyától, aki – még ha az ellenkezőjét gondolja is - hálás, hogy fiai gondját levették a válláról… Őneki nem adatik meg a szabad véleménynyilvánítás lehetősége, hiszen többszörösen is függő viszonyban van. Érthető hát lojalitása és valószínű, hogy hálája az intézmény fele még őszinte is. Igaz, nem is hagyta őket magukra, vidékről, hetente rendre megérkezik a néni gyermekeihez látogatóba, egyfajta „egészséges kontrollt” gyakorolva ezzel… Már ha engedik…

Az intézmény cinikus védekezése, miszerint „nincsenek elmarasztaló visszajelzések, sőt”, jól bemutatható egy képpel: a gályarabok miért is vállalják inkább az embert próbáló lapátolást, semhogy a tenger közepén a vízbe ugrálnának. A hajóskapitány pedig feszít a fedélzeten, nagy büszkén, milyen jól összeszokott kis csapat az övék… Talán hajlamosak lennénk figyelmen kívül hagyni, de azért a láncokról sem feledkezzünk meg!

A vezetés felől érkező terror azonban, mindenkit érint, külsősöket, belsősöket egyaránt… A támadás megbénítja áldozatát… Oda lesz a szabadsága, ha egyáltalán volt valaha… Nem lesz véleménye, egy idő után már a folyosón se… Szelleme, lelke, akarata zár alá kerül Egyértelmű, hogy ilyen körülmények között senki és semmi sem működhet rendeltetésszerűen… (Emlékeztető: ITT! és ITT!)

Értem én, de nem értek vele egyet! Mit veszíthetünk? A munkahelyi terrort? Aki eddig megszabadult ettől a munkahelytől, csak jobban járt! Aki nem hiszi, gondoljon utána, kérdezzen meg néhány volt kollégát!

Tudom, mire gondolnak… de mivel nem mi hívtuk életre, és nem mi tápláljuk a terrort, bizonyos, hogy nem nekünk kell elmenni erről a munkahelyről

P&P


posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net              Levél Uray Erzsébetnek

2011. március 14., hétfő

Amikor a politika nem akar kiszállni…

 
Olvasom a szociális területre vonatkozó pályázati kiírásokat és megdöbbenve tapasztalom, hogy a pályázó személyét nem kizárólagosan szakmai, etikai, morális szempontokhoz kötik…
A pályázatokat nem intézményre, munkakörre, feladatra, hanem előre kiválasztott személyre írják ki!
Ha - elődeik szokásainak megfelelően - olyan személyt hirdetnek ki nyertesnek, aki nem ért hozzá, nem felel meg a pályázatban megjelölt, törvény által előírt kritériumoknak, akkor nem kell meglepődnünk a következményeken… Láthatjuk a kiskunhalasi és kecskeméti történésekből, mi történik abban az esetben, amikor a politikai, illetve politikusi szempontok megelőzik a szakmai szempontokat

Olvastam egy idősek otthona állására kiírt pályázatot, melyben a falusi polgármester, a saját húga végzettségeit sorolta fel, köztük olyanokat, amiknek a meghirdetett munkakörhöz semmi közük nem volt… Épp csak a nevét felejtette ki a pályázatból.

Ha ez így van, s így marad, akkor semmi értelme a pályáztatás körüli hercehurcának, hiszen a „sikeres” pályázó már előre borítékolva van. Fölösleges (köz)pénzkidobás a pályáztató és a többi pályázó részéről egyaránt. Mindezt azért, hogy a törvényességet kipipálhassák, miközben mindenről lerí az öntörvényűségük

A mi intézményünkben a problémák az igazgatóváltással kezdődtek, 11 éve… S ha az MSZP-nek jó volt, a FIDESZnek jó volt, akkor ez azt jelenti, minden pártnak jó volt… Sőt, minden pártnak jó lesz! Egytől tartanak, ha nem az ő emberük kerül oda… Független szakember nem lehet, mert azt nem lehet irányítani, az orránál fogva vezetni, s csak állandóan „akadékoskodik”, meg „követelőzik”, ráadásul pénzt sem kapunk vissza, a többiről nem is beszélve…
Így mindenki jól jár… megmarad a munkahely, jön az állami támogatás, ott az emberünk, mi irányítunk… Igaz, már rég akadálymentesített, egyprofilú és kisebb létszámú otthonok lettek előirányozva… Megkapják azt is, majd azt mondjuk, hogy a botrány miatt van szükség az átalakításokra (megvonásokra). Rákenjük a feljelentőkre, a bloggerekre, egyházakra meg a politikai ellenfeleinkre… Végülis, bűnbakra mindig szükség van… 
Mindenki jól jár, kivéve azok, akikért létrejött az intézmény, és amiért a polgárok az adójukat adják: a szakma, a dolgozó, az ellátott és a hozzátartozó! Azok meg kit érdekelnek?

Ismerős ez az arrogancia… Ez a „nekik oda az is jó lesz” mentalitást hosszú évtizedek óta örökítik át, idegen rendszerről (diktatúra) idegen rendszerre (demokrácia)… Végül is mindkettő az istenteleneknek áll…

A politikusaink elhagyhatnák már a machiavellista hozzáállást, ideje lenne a tisztességet meghonosítani a politikában!
Ne tévelyegjenek, a cél nem szentesíti az eszközt!
  
Előzmény: ITT! ITT! ITT!



posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net              Levél Uray Erzsébetnek

2011. március 12., szombat

„Örülj, hogy van munkahelyed…”


Kettős mérce…

Nekünk európai uniós fizetés, nektek itthoni minimálbér, megszorításokkal, elismerés-, jutalom nélkül…
Nektek nem lehet két helyről jövedelem, ezért elküldjük a nyugdíjas dolgozókat (kivéve a mi kutyánk kölykét), nekünk több helyről, több jövedelem, több pótlék, még több juttatás…
Nektek évek óta fityiszt mutatunk, magunkat meg megjutalmazzuk! Mi csárdába megyünk, wellness konferenciára, és Ausztriába vásárlunk, de nektek pogácsa sem jut már a lakók ebédlőjébe az összdolgozói értekezleten…

Eleinte, évente kétszer jutott még egy kis magyarázkodás, hogy miért és mit nem kapunk, majd hallhattuk, hogy nekünk milyen jó, mert a mi intézményünket nem zárják be, hanem kölcsönt (?) veszünk fel az üzemeltetéséhez… Brávó! (Azt nem mondta el, az illetékes elvtárs, hogy azt meg miből fizetjük vissza!? Persze ez már nem az ő gondja, fő, hogy ezért ne érje politikai, stb. támadás…) Igaz ez még jóval az álság, akarom mondani „válság” előtt hangzott el! Pár éve – szerencsénkre – már csak év végén kellett hallgatnunk a nagyjaink beszámolóit és az azt követő színjátékot… aranygyűrű, ajándékkosarak… pezsgőpoharas köszöntő és koccintás a színfalak előtt (na jó, nekünk nem jutott pezsgőspohár, csak a párnásszékeseknek a pulpituson, a vörös szőnyeg felett)… 

Jut is marad is… Álságos a szemlehunyás… Van, akinek ingyen ebéd, jutalom, egyéb támogatás, segély, másodállás, félállás, toronyóra láncostól, másoknak pedig semmi, soha… Nem mintha ezekre vágyna az ember. De még egy őszinte, jó szó sem… Az év végi, „sajnos nincs jutalom” kezdetű, „pedig úgy megérdemelnék azért a magas színvonalú, lelkiismeretes és felelősségteljes munkavégzésért” folytatású mondat, ami pedig jobb lett volna, ha sose hagyja el az igazgatónő ajkát, hiszen tudjuk, hogy már megint a kegyencek kapják az elismerést… Pedig meg van írva, méltó a munkás az ő bérére! Ha pedig nem bírod a kétemberes munkát egyedül, már jön is a válasz: „Örülj, hogy van munkahelyed!” vagy, „Ha nem tetszik, el lehet menni!” stb… Nálunk jobbára csak az nem méltó a fizetségre, aki dolgozik… Olyan nagy a mulasztás, hogy az leírhatatlan… Se szakmai, se anyagi, se erkölcsi elismerés... Ráadásul, kötelező a megjelenés, és elvárt a taps… Gyomorforgató az egész.
Szerencsére az elmúlt év végén ez is elmaradt… Tudják, azok a „jól meghatározható… politikai” és „más csoportok, akik ezt csinálják”… Azok miatt, már nincs év végi munkaértekezlet se, se azt megelőző titokban maradt szavazás, se nyilvános jutalmazás, se Karácsonyi köszöntés… Semmi… Pedig sokan, kíváncsian várták, vajon most mivel állnak elő… Megint elütik a beszámolót a szegedi szupervizor egy előadásával? Amiből ismét megtudjuk, hogy milyen professzionális munkát végzünk…  De erre a mostani helyzetre, még ők sem tudtak épületes ötlettel előrukkolni… Maradt hát az önjutalmazás, ahogyan megszokhattuk… de ezúttal legalább nem kell nekik tapsolnunk. Legyintünk, hadd mutyizzanak a hátunk mögött, addig sem macerálnak bennünket…

Marad tehát a legjobb védekezés a támadás… fenyegetések, üres vádaskodások, egyetlen cáfolat nélkül…

Maradnak a hamis hírközlések, új igazgatói pályázatról… Lappangó pletyka a városban a kijelölt, új rokon-igazgatóról, aki már egy társintézmény alkalmazottjaként vár lesben. Elmaradt helyreigazítás, elmaradt bocsánatkérés… Lenézett, cserbenhagyott nézők, érintettek ezrei…

Marad a kettős mérce… Maguknak önjutalmazás, önszabadságolás, titkos vezetői távollétek, titkos jelenléti ívek, titkos egyeztetések, titkos stratégiák… velünk szemben a nyílt tetemre hívás, indulatok, üldöztetés, vallatás, telefonos lehallgatás, internet korlátozás, besúgórendszer fejlesztés, még több tátott szájú semmirekellő… A beszélgetések tiltása, nevetés lepisszegése, csicskáztatás…

Mert ők azt gondolják, hogy ennyit érünk mi munkavállalók… Nekik biztosan… Képzeljék, ha rólunk segítőkről ennyit gondolnak, ha minket így lenéznek, akkor mit gondolnak a rájuk bízott ellátottakról?
Talán emlékeznek még, tíz éve a vezetés a lakók egyetlen intézményi rendezvényén sem jelent megArroganciájuk nem engedi meg még azt sem, hogy megjátsszák érdeklődésüket, pedig ünnepenként, 1-1 rövidke félóráról lenne csak szó…
S ha a vezetés ennyire tartja a betegeket, akkor miért gondolna többet a hivatástudattal nem rendelkező, vezetőket majmoló dolgozó?
Ebből az aspektusból érthető, hogy védik a bántalmazókat, hiszen ezzel, saját magukat védik!

Én a helyükben, taktikát váltanék! Elkezdenék, igazat mondani...


Lásd még: Értékek értéktelenítése I. (kattintson!)



posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net              Levél Uray Erzsébetnek

Mindenért (meg)fizetnek a lakók ...

 
„Ami a tiéd az az enyém is, ami az enyém, ahhoz semmi közöd!”

Többször panaszolták a (becsületes) ápolók, hogy milyen trükkök léteznek a lakók pénzéből történő önjutalmazásra… A sütemények, üdítők a büféből… A cigaretta, amit kiszámolnak és elfejtenek odaadni… A vásárlások… élelmiszerről (gyümölcs, joghurt), ruhaneműről, tartós fogyasztási cikkről és a dekorációról szóló számlák, a kirándulások, a nyaralások, a névnapozások, a szülinapok… Persze ez nem vonatkozik mindenkire, de a külsős hozzászólásokból ítélve, sajnos országosan, általánosságban elmondható… Mindenesetre a példa ragadós, a rossz példa pedig, felső megerősítésre még inkább

A vezetés hagyja, sőt egyes számlákat duplán elszámolnak… Kiírják zsebpénznek, de meghagyják, hogy hozzanak számlát róla, és azt is elszámolják… A vásárlási kedvezményt pénzben visszakapják, de nem adják át annak, akinek a pénzét elköltötték…

Bútorokat az ellátottak lakószobájába, az osztály társalgójába és a nővérszobákba, a lakók pénzén vásárolták, úgy, hogy sok esetben a lakó nem tud róla, tehát nem is járulhatott hozzá... Sőt, nem is használhatja... Mint olvastuk korábban, a dolgozók nem pihenhetnek a nővérszobákba, ezért ők a lakók nappalijában tartózkodnak, amit pont ezért, nem használhatnak a lakók… Természetesen ebből következik, hogy azok a lakók sem tartózkodhatnak és pihenhetnek a helyiségben, akiknek a pénzéből vásárolták a bútort, azaz, akik számára a helység kialakításra került!
Olyan lakókat is érint ez, akiknek még cigire sem futja, csak napi 5-10 szálra, amiért ráadásul, gyakran könyörögniük kell!

Igaz, a munkatársak munkavégzéshez szükséges barátságos környezetének kialakítása fontos, jó közérzetük támogatása kívánatos, de ne feledjük, erre a lakók pénzét felhasználni, tilos!
Meggyőződésem, hogy a munkatársak döntő többsége szívesebben dolgozna egyszerűbb körülmények között, nyugodt, segítő légkörben, mint a mostani kondíciók és vezetői morál mellett.
Egyébként pedig láthattuk, hogy van, lenne erre is forrás, gondoljunk csak az év végi ajándékozásra, (ön)jutalmazásokra, amiből, (egy-két év alatt!) fel lehet szerelni, és ízlésesen berendezni, felújítani az összes irodát, társalgót! Egy-egy vezetői iroda luxus berendezésiből, vezetők indokolatlan utazási költségeiből, stb. bőven futotta volna, még a munkatársak rekreációjára is!
Mindezt legálisan, törvényesen… S akkor a bérmegtakarításokról még nem is beszéltünk…

Mert az a gondnok, aki gondnokoltja pénzét tudta, belegyezése és hozzájárulása nélkül másra fordítja, az visszaélést követ el, és felelősséggel, elszámolással tartozik! Így van ez akkor is, ha ezt a lakó tudtával, belegyezésével és hozzájárulásával teszi, mivel a lakó, függési viszonyban van az intézettel, a személyzettel, a gondnokával, ezért tőle pénz, még hozzájárulásával sem fogadható el, így az értelemszerűen az intézmény, a személyzet, a gondnok javára sem fordítható!
Aki - bármely okból - nem képes más pénzét, becsületesen, jó szándéktól vezérelve kezelni, az adja vissza megbízatását haladéktalanul. Természetesen azt követően, hogy tartozását hivatalosan is rendezte a gondnokoltja fele.



posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net              Levél Uray Erzsébetnek

2011. március 11., péntek

Lelki vakság

   
Egy indiai önkéntes segélyszolgálat indiai munkatársa mondotta:

-   Az emberek nem hálásak a segítségért;
-   Sohasem köszönik meg, amit teszünk;
-   Azt hiszik, valami hátsó szándék vezérel minket;
-   Meggyőződésük, hogy nekünk ebből komoly hasznunk származik;

Van, ami sosem változik...



posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net              Levél Uray Erzsébetnek

2011. március 8., kedd

Az intézményi vezetés képviseletében…

 
Elképesztő vádak… – írta a Halasi Tükör…
Rágalomhadjárat… - írja Paprika Tamás a TvHalas újságírója
Állítólagos bűncselekmények... - szintén Paprika Tamás tollából 
Lejárató kampány… - nyilatkozta Bányai Gábor a megyei közgyűlés elnöke
Politikai erők támadása… - nyilatkozta Simon Ilona igazgatónő

A helyi médiumok – bár szembenálló táborhoz tartoznak – mégis ugyanazon az oldalon állnak, s egy követ fújnak a vezetéssel… Érdekes.

Egyetlen egyszer sem engedték meg maguknak annak feltételezését, hogy a feljelentő ápolók igazat mondanak! Sőt, tisztességesen dolgozók, aggódó hozzátartozók, szakértő orvosok szavahihetőségét rendre megkérdőjelezték, kigúnyolták… Érdekes.

Egyetlen egyszer sem kérdezték meg a másik oldalt… Azokat, akik a betegeket, a terrorban tartott kollégáikat, vagy a segítő szakmát képviselik. Akik egzisztenciájukat kockáztatva kiálltak és vállalták nevüket, arcukat… Akiket az önök által képviselt vezetők és párfogóik nem átalltak alantos eszközökkel, mint például kirúgatással, viszonperrel fenyegetve megfélemlíteni… Nem érdekes?

Blogoldalunk mindent feltárt az igazság kiderítése érdekében, de arra egyetlen cáfolat sem érkezett a vezetés részéről, pedig, mi örültünk volna leginkább annak, ha tévedtünk volna…

Van azonban egy lényeges különbség a két oldal között. S ez nem a pártállás, nem az ideológia, nem a hovatartozás, nem a vallás, nem a képzettség, nem is a kor, hiszen mind különbözünk egymástól. Mi egyet akarunk, az igazságot, szakmaiságot, méltányosságot. Mert mi nem a magunk, hanem a rászorultak érdekében emeljük föl a szavunkat! Míg az önök által támogatott másik oldal, csak saját magáért és az érdekköréért harcol. Ők is egyet akarnak, hasznot. Minél többet, minél kevesebbért…

Nehéz lehet úgy írni, vagy képviselni valamit, hogy nincs önöknek ebben szabadsága… Hogy, maguk sem hiszik el, amit hangoztatnak. Megmondják, mit képviseljenek, mit gondoljanak, mit mondjanak, mit írjanak, vagy éppen miről hallgassanak…
Ráadásul barátaik között van az ellenoldalról több bántalmazó, erőszakoló, vezető, akikkel eddig azonosultak… Ez az igazi kihívás az önök számára… Milyen ember is az, akit képviselek? Milyen ügy az, amit én szolgálok? Érdemes?

Így – bár sajnálatos -, de érthető, hogy miért fújnak egy követ az ellentábor média-képviselőivel akár jobbról, akár balról…
Ez azonban nekünk, már nem érdekes…
Egyben bizonyosak lehetünk. Semmiféle politikai támadásról nincs szó. 
Az igazság kiderítése, s a gondos ápolás elérése nem a politikai pártok asztala. Hálás szívvel nyugtázzuk, hogy mindkét oldal jeles, hiteles képviselői csatlakoztak hozzánk! 

Beszéljünk tehát a lényegről, mert csak erről érdemes... 



posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net              Levél Uray Erzsébetnek

"Aréna"

 
„Meghatározható, jól meghatározható politikai erők, politikai játszótérnek tekintik az intézményt, amiben segítségükre vannak olyan csoportok, akiknek a kilétét én most nagyon nehezen tudom meghatározni.

Én azt gondolom, ezeket a játszmákat az arénában kellene lefolytatni. Az olyan helyeken, amire egy jogállamban lehetőség van. Nem pedig egy intézményben, vagy egy intézményi struktúrában.”
 
                                                   (Simon Ilona intézményvezető)


2011. március 7. Halas TV esti híradójának, vágott anyaga: ITT! 



posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net              Levél Uray Erzsébetnek

2011. március 2., szerda

Üzenet egy feljelentgetőnek

   
Tegye a szívére a kezét, és tegyen feljelentést, mondjuk:

a lakók nyaraltatásával kapcsolatban,
a lakók térítési díj túlfizetésével kapcsolatban (nyaralás alatt),
a gondnokoltak pénzéből történő irodabútorok vásárlása ügyében,
a bérmegtakarítások felhasználása ügyében,
a csökkent munkaképességűek foglalkoztatása ügyében,
lakók foglalkoztatása ügyében,
a kreatív műhely építése ügyében,
soronkívüli bekerülések ügyében,
fiktív munkavállalások ügyében,
Zádory Édua jótékonysági koncertbevétele ügyében,
munkahelymegtartó képzések ügyében,

és még sorolhatnánk…

Eddig nem tette meg…  
Talán azt gondolja: Saját magát, mégsem jelentheti föl az ember!

Pedig azt kellene… ha volna becsülete…


posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net              Levél Uray Erzsébetnek

A Változhatatlan


A feljelentgető imígyen szól:

-  „Én mindenkit feljelentek, mindenhova... Mert nekem, tiszta a lelkiismeretem! – s közben szívére teszi a kezét (mint egy hírhedt hazaárulónk, a Himnuszunk éneklése közben)!

Az a típus ő, akiről azt olvashattuk korábban, hogy addig hazudik magának, míg a végén maga is elhiszi azt, amit hazudik… Olyan ő, mint az az ember, aki belenéz a másik ember arcába és szemrebbenés nélkül meghazudtolja… Ő az, aki folyton projektál/kivetít… amit tesz, azzal vádol meg másokat.
Becsületes embereket próbál besározni… Olyanokat, akiknek máshol és újra meg kellene születniük ahhoz, hogy megtegyék azt, amire vádlójuk képes!

A feljelentgető nem most kezdte… Régóta űzi az „ipart”, sokakat eltávolíttatott már… Életeleme a rosszindulat, a bosszúállás, az irigység, a hamis vádaskodás, a rágalmazás, a befolyásolás, ahogyan az uszítás, zsarolás és fenyegetés…

Senkit sem tisztel, senki sem tiszteli…
Senkinek sem hiányzik… (Még az övéinek sem…)
Semmit sem dolgozik… Ha mégis: abban nincs köszönet… 
Folyton figyel, mégse lát…
Folyton megszólal, még se mond semmit… Ha mégis: hát maga is bánja…
Folyton tanul, mégse okul…
Folyton felfele tör, mégse emelkedik…
Folyton utazik, mégse jut el sehova…
Folyton megszerzi, mégse tudja megtartani…
Folyton űzi, mégse éri el…

Lelkének fénytelensége visszaköszön szelleme tükrében, ahol sötétség honol… 

Nem kell kitalálnia, kiről van szó, nem kell megneveznie az illetőt…
Nincs is jelentősége, hiszen ha mellétrafál, akkor sem téved nagyot…  


Folyt. köv.


posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net              Levél Uray Erzsébetnek

Senkikből valakik...


Korábban olvashattuk, hogy a kommunizmus következtében megváltoztak az alapvető értékek. Az értéktelen felértékelődött, amit egyszerűen úgy fogalmaztunk meg, hogy a társadalom legalja került a legtetejére

Az intézményünkkel kapcsolatban pedig olyan fájdalmas írások születtek, melyek azt hangoztatták, hogy a szemetet összefújta a szél

Mert ha a senkikből valaki lesz, folytatódik a megalázás, becsmérlés, kirekesztés, ellehetetlenítés… A Valaki nem csak azt támadja már, akinek a kisujjában is több műveltség van, mint benneTöbb kell, mert vérszemet kapott… azt is támadja, aki fölötte áll a hierarchiában… Mindenütt ármánykodik, hogy elérje célját. Mert minél Senkibb, annál Valakibb akar lenni! Mert, ha a senkiből csinálnak valakit, annak már veszélyes lesz mindenki, aki átlát rajra, vagy leleplezheti alkalmatlanságát… Így hát ellenfélnek, majd ellenségnek tekinti. Mert amivel nem rendelkezik – mint a munka szeretete, az ismeretszerzés öröme, a tisztesség, a tisztelet… -, abban nem emelkedhet, marad hát számára a hierarchia vasszigora… 

Az arcátlanok szellemisége kiül a tekintetükre, az ábrázatukra, és azonos vonásokat formálva, hasonlóvá teszi őket egymáshoz. Nem rejtőzhetnek többé, nem bújhatnak arctalanság mögé, hiszen könnyen felismerhetőek mindannyiunk számára. Ugyanaz a szellem, ugyanaz az indulat, ugyanaz a tudat, ugyanaz a vágy, ugyanaz a vonás…

Van azonban kiútAz erkölcsi tartás, a szellemi gyarapodás, valamit a lelki emelkedettség iránti igény és beteljesedés, megváltoztatja az ember irányultságát, ezáltal pedig markáns vonásait is átformálja… Erre pedig nagy szükség van a munkánk során…

Lásd még: ITT! 


posta@pszicho.net                               netrefel.net
FELELET.net              Levél Uray Erzsébetnek