Hosszú ideje nem írtam már, pedig történésben nem volt hiány… Vágyódásunk, érdeklődésünk, bár másfele mutat… mégis visszakényszerít bennünket a gonoszság, a hazugság és az igazságkeresés…
Talán emlékeznek a folyamatos rágalmazásra az ellenblog részéről, amely becsületsértés és rágalmazások sorozata miatt magát felszámolni kényszerült… A bosszúállók és vérszomjasok táborát kiszolgáló fórum, szomorú bár, de hasznos tapasztalat volt. Lelepleződött az intézményi „elit” igazi arca, megtudtuk, hogy kik is a munkatársaink. Helyzetjelentés egy vidéki szociális intézmény belső – valós – életéről, vívódásról, harcról, indulatokról, s arról, hogy hova jutott, dilettánsok kezében az intézmény…
*
(A fenti hiányzó sorokat a bíróság alkalmasnak tartotta a becsületsértésre, ezért azt töröltük. *A szerk.)
(A fenti hiányzó sorokat a bíróság alkalmasnak tartotta a becsületsértésre, ezért azt töröltük. *A szerk.)
Ráérős időnkben tehát rendőrségre, bíróságra járunk, szembesítésre, meghallgatásra… Na nem mindig azért, hogy előmozdítsuk az igazságszolgáltatást, hanem hogy mások hátráltathassák… Mert valakiknek ez az érdeke…
Megküldte a munkaügyi bíróság az ellenem beterjesztett, vaskos anyagot… Tartalmazza az összes indítványt, beadványt, jegyzőkönyvet, melyet egyenként felvetettek a kollégákkal… Olyanokkal is, akik nem akartak ebben részt venni, s olyanokkal is, akikkel nem dolgoztam együtt, így nem is lehetett rálátásuk a munkámra…
Megmondom őszintén, elkeseredtem… Nem azon, amit tartalmaztak a jegyzőkönyvek, hanem azon, amivé szemem előtt váltak az emberek… Eszembe jutottak Orbán Viktor szavai: „A szüntelen alkalmazkodás a jellemtelenség melegágya... ”
Nem értették meg, hogy ezzel sokkal jobban ártanak maguknak, mint nekem. Mert az önbecsülés elvesztése, csak a kezdet… a rossz, nem éri be ennyivel, még többet akar… Ez az igazi csapda, melybe belesétálnak… Engem kirúgnak, ellehetetlenítenek ugyan, mégis jól alszom, s tükörbe tudok nézni… Arról nem beszélve, hogy az igazság melletti kiállás olyan szűrő, melyben az ember ugyan elveszít – barátnak hitt – ismerősöket is, de akik megmaradnak, azokat nemcsak szeretni, hanem tisztelni is fogja, felnéz rájuk. Ráadásul olyan támogatókkal is kapcsolatba kerül, akiket nem is remélt…
Végezetül, hallgatásom oka az is, hogy benyújtottam a pályázatot az intézményvezetői állásra… Tettem ezt a lakók, a kollégák és a szakma iránti elköteleződésből és azért, mert korábbi ígéretemet nem akartam megszegni.
Ezúton is köszönöm barátaink támogatását és áldozatvállalását!
FELELET.net Levél Uray Erzsébetnek
