Helycserés támadás…

A foglalkoztatóba új vezetőt neveztek ki Klam László helyett… Szakmai értekezlet helyett, vezetőcsere bejelentés történt... Mindenki megdöbbent, bár ez nem szokatlan ebben a csoportban...

Tizenöt év után lett ő a csoportvezető… Sokáig ő volt az egyetlen, akinek gyógypedagógiai végzettsége volt, így továbbra is rejtély, hogy ki fog foglalkozni a jövőben az intézmény (egyik-) másik felével… Korábban, amikor vezetőváltás történt a csoportban, - és nem ő lett az új vezető – azzal vigasztaltam, hogy azért nem lehetett ő, mert a munkáját nem lehet nélkülözni… Nálunk ugyanis eddig az volt a felső utasítás, hogy a csoportvezetőnek nem kell foglalkoztatni a lakókat! Sosem értettem...

Mára az a furcsa helyzet alakult ki a fogiba, hogy két korábbi igazgató (Simon Ilona és Vincze István) is tagja a foginak, valamint a két volt csoportvezető is (Visnyei Ágnes, Klam László)… Erős a mezőny, még akkor is, ha Simon Ilona gyakorlatilag több mint két éve nincs jelen a csoportban…

Aki alkalmas lenne az elmegy, vagy fel sem merülhet a neve, mivel túl jó szakember… Az új vezetés alatt volt itt már szavaztatás a csoportban –, hogy kit szeretnének vezetőnek… (Ismerjük az előző vezetés gyakorlatából, a kiváló dolgozóra történő titkosított szavaztatások: „Mert véleménye fontos nekünk!”). Most is meglett az eredménye: aki a legkevesebb szavazatot kapta (állítólag 1 kolléganő szavazott rá), azt nevezték ki… No nem mintha az egy szavazat miatt lenne valaki alkalmas, vagy alkalmatlan vezető…

Miért kérdezték meg akkor? – háborog az ember magában. Mert bármennyire is el akarják hitetni velünk, hogy fontos a véleményünk, valójában senkit sem érdekel. Csak azt akarják tudni, hogy mire (kire) gondolunk?

Arról már nem is beszélve, hogy egy kirekesztésben élenjáró csoporttól nem kérdezem meg, hogy kit szeretnének vezetőjüknek!? Pontosan tudom, hogy ki lenne alkalmas, s ki az, aki semmiképpen sem… De ehhez, nekem is – mint döntéshozó vezetőnek – megfelelő koncepcióval kell(ene) rendelkeznem.

Egyébként láttam őt korábban helyettesíteni más csoportvezetőt … Nem volt rossz, igaz, meg kell tanulnia, az egyenlő bánásmódot… Pontosabban az egyenlő, jó bánásmódot…

Érdeklődve várom a fejleményeket, többek között azt, hogy sikerül-e Simon Ilonát - elődeivel ellentétben - munkába állítania… Korábban Simon Ilona nem engedte, hogy belőle vezető legyen… Az okát, csak ő tudja…

Mindenesetre ez is egy üzenet, hogy rajtunk kívül kinek, az majd az idő múltával kiderül.

posta@pszicho.net
FELELET.net              Levél Uray Erzsébetnek

Tanács(talanság)

A három vádlott elsőfokú ítéletét követően az intézetbe látogatott Dr. Téglás Péter vezető ügyész és Molnár László Gábor rendőrkapitány (volt kollégám édesapja), hogy tájékoztassa a dolgozókat a jogokról és kötelezettségekről…

Amikor a hírről értesültem, azt gondoltam, na végre valaki megmondja a dolgozóknak (azoknak, akiknek nem ott lenne a helyük), hogy úgy próbálják meg még egyszer veszélyeztetni a lakók egészségét, hogy hamar a dutyiba találhatják magukat! Igaz, ezt nem az ő tisztük lenne elmagyarázni, de ha j(l)ó nincs, hát jó a szamár is… Hamar „lehűtötték” örömömet, mert kiderült, ilyenről szó sem esett… Sőt, érdemi tájékoztatás helyett, gyorsan levonták a konklúziót: Ne csináljanak semmit, mert úgyis ők húzzák a rövidebbet!

Nem tudom, hogy – sportnyelven szólva – ki, melyik meccset nézi, de igencsak megrökönyödtem. Persze nem várható el hatósági személyektől a betegek iránt érzett empátia, szakértelem, de azért, mégis mást várna az ember… Az elesettek, a betegek képviselete mégiscsak szót kívánna a hatóság részéről is…

Arról pedig, hogy ki húzta a rövidebbet, meg kellene kérdezni az áldozatokat… Sajnos azonban, ők már nem nyilatkozhatnak… Mert akinek több alkalommal a nyakára hágtak, ő már nem él…

Akit az ítélet szerint megerőszakoltak, öngyilkos lett…

Akivel egy másik lakó vizeletét itatták meg tea gyanánt, kávé helyett pedig csikkből kapott főzetet, szintén elhunyt…

Akit rendszeresen vertek, fiatalon halt meg…

Akinek zsebpénzét galádul meglopták a hivatalosok, - igazát nem lelve - szintén öngyilkos lett… Tehát, az erőszakos fajtalankodót kivéve, úgy tűnik, mindenki megúszta, sőt…

Akik hivatalból olvasták a jegyzőkönyveket, - melyeket a tanúvallomások során készítettek – hogyan állíthatják azt, hogy az erőszakoló, bántalmazó, zsaroló kollégák húzták a rövidebbet? Az aberráltak, akik eljárás alá sem kerültek, ők szintén nem húzták a rövidebbet… A felelősök, akiket kitüntettek, vagy akiket sosem neveztek meg, ők sem húzták a rövidebbet… Akkor kikre gondolhattak?

Kire kellett volna gondolniuk, kiknek a védelmében kellett volna szólniuk? Természetesen azokra, és azok érdekében, akik elszenvedték a visszaéléseket…

Úgy tűnik, hogy a szakma alapvető hiányosságát – pályaalkalmasság vizsgálatának szándékos elutasítása - a hatóságok csak tovább erősítik…

Tájékoztatás ide, megbeszélés oda, amíg a hozzáállás nem változik, érdemi változás sem várható… A személycserék tucatja sem hoz így megújulást, ahogy szemléletváltozást sem, de ezt úgyis tudják… 

Pedig már az utolsó órában járunk, hogy a lakók és dolgozók érdekében megálljt parancsoljunk a visszaélésekre, a terrorra, hogy szót emeljünk az embertelen, megalázó bánásmód ellen csakúgy, mint a szakmai hozzáértés hiányáért… Mert ez a rossz bánásmód az egész intézetet sújtja. Sőt, a kollégák magatartását egymás iránt is meghatározza… Egy munkahelyi közösségnek megtartó ereje kell legyen, nem pedig kirekesztő, elveszejtő… 

Hol van a szakma, az érdekképviselet, a civil összefogás? Van egyáltalán, vagy csak ezt is kipipálják, mint a összes többit? Ahogy az ellenőrzéseket is? No nem a jegyzőkönyv nélküli táskavizitre gondolok…

Tanácsom a tanácstalanságban: lehet tanulni, szakmát váltani… Addig is, mindenki gondoskodjon a saját szeretteiről…

S hogy helyesbítsem a hatósági emberek által levont konklúziót, kérdezem: kihúzza valóban a rövidebbet? Hosszú távon mindig az, aki megérdemli…

posta@pszicho.net
FELELET.net              Levél Uray Erzsébetnek